Mítoszok és legendák

Halloween valószínűleg a kelta kultúra őszre (november 1-jére) eső újév Samhain ünnepéből ered. Ezen az éjszakán, úgy hitték, hogy az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjel vándorolnak a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat. Britanniának Rómával való kapcsolata idején két rokon római ünnep is elvegyült a halloweennel, úgyhogy mai állapotában ez az autentikusnak ismert kelta ünnep komoly mediterrán elemeket tartalmaz. Az első a római Feralia, a holtak emléknapja (innen a holtakról való emlékezés rituáléja), a másik pedig Pomonának, a gyümölcstermésért felelős númennek a napja (az ő szimbóluma volt a mai halloweeneken fontos szerepet játszó sok alma).

Az ókori Egyiptom vagy „ Óegyiptom ” (egyiptomi nyelven Kemet , a Fekete) kemet hosszú ideig fennállt ókori, nagy folyam menti civilizáció volt Északkelet-Afrikában, túlnyomórészt a mai Egyiptom területén. A Nílus völgyében feküdt a folyó középső és alsó szakasza mentén északon a Nílus-deltája és a Nílus negyedik kataraktája között, legnagyobb kiterjedését az i. e. 2. évezredben, az Újbirodalom idején érte el. Egyes korszakokban a birodalom a Közel-Keletet, a Keleti-sivatagot a Vörös-tengerig, a Sínai-félszigetet és a mai Líbiai-sivatagot is magába foglalta. Az ókori Egyiptom több mint három és fél évezreden keresztül fejlődött. Története i. e. 3150 körül kezdődött a Nílus menti települések egyesítésével és i. e. 31-ben ért véget, amikor a Római Birodalom elfoglalta az országot, bár nem ők voltak az elsők, akik megszerezték az uralmat Egyiptom fölött....

Az agyaghadsereg az első kínai császár, Qin Shi Huangdi   ( Csin Si Huang-ti ) sírhelyét védő agyagkatonák, lovak, kocsik és zenészek elnevezése. Az ókori Xian   ( Hszien ) város közelében, Shaanxi   ( Sanhszi ) tartományban, a Lintong   ( Lintung ) megyében található Lishan   ( Lisan ) hegységben található szobrokat helyi földművesek kútásás során fedezték fel 1974 márciusában, négy méteres mélységben. A figurák magassága 184-197 centiméter között változik, attól függően, hogy milyen szerepet töltöttek be a hadseregben, a legmagasabbak a tábornokok. Az alakok között vannak katonák, parasztok, lovak, hivatalnokok, akrobaták, lány-szobrok, erőművészek és zenészek. A jelenlegi becslések szerint a 3 nagy egységre tagolódó árok- és gödörrendszerben körülbelül 8000 katona, 130 harci szekér 520 lóval, illetve 150 lovas található – többségük még mindig a föld alatt van betemetve.

Konfucius bronz szobra A konfucianizmus (rujia 儒學, Rúxué) az i. e. 6. században, Kínában létrejött jelentős filozófiai irányzat, mely Konfuciusz a kínai filozófia egyik legjelesebb alakja,és szentként tisztelt bölcse(Kong Fuzi, Kung Fu-ce) tanításain alapul. Konfuciusz, Lu fejedelemségben, Zou városában (a mai Shandong tartomány területén) született i. e. 551-ben, és i. e. 479-ben halt meg Qufuban, Lu fejedelemség fővárosában, ahol idős korában telepedett le, és alapította meg iskoláját. Konfuciusz közvetlen utódait a mai napig számon tartják és számos templomot emeltek tiszteletére. Konfuciusz szemben állt a taoizmussal, bár az ő világképének középpontjában is a tao áll. Szerinte a taónak nincs mágikus ereje, a tao végzetszerű hatalom, amelyet emberi erő nem befolyásolhat.

A kínai ókor a kínai történelemnek az i. e. 18. század - i. sz. 220 közötti időszakát öleli fel, ami nagyjából egybeesik a közel-keleti és európai ókorral. A kínai ókort Kína őstörténete előzi meg, és a kínai középkor vagy középső császárkor követi (220-1368). A kínai ókor a következő korszakokra osztható: Kínai bronzkor Shang-kor (i. e. 18-11. század): korai bronzkor, írás megjelenése Korai Zhou-kor vagy Nyugati Zhou-kor (i. e. 11. század – i. e. 771.): késő bronzkor Kínai vaskor - Késői Zhou-kor vagy Keleti Zhou-kor: az írott történelem kezdete Tavasz és ősz korszak (i. e. 770 - i. e. 476.) Hadakozó fejedelemségek korszaka (i. e. 476 - i. e. 221.) Korai császárkor Qin-kor (i. e. 221 – i. e. 206.) Han-kor (i. e. 206 – i. sz. 220.)  

A vaskor régészeti korszak, az egyes népek fejlődésének az a fázisa, amikor a vaseszközök (szerszámok és fegyverek) használata kiemelkedő. Egyes korai társadalmakban a vas használatának térnyerése más változásokkal esett egybe, például új földművelési módokkal, vallási elképzelésekkel és művészeti stílusokkal, jóllehet ez nem minden esetben figyelhető meg. A vaskor a legtöbb helyen az ún. háromkorszak-rendszer utolsó szakasza, az újkőkor és a bronzkor után. Időbeli kiterjedése országonként és földrajzi régiónként változik. Hagyományosan a Kr. e. 12. századot tekintik a vaskor kezdetének a Közel-Keleten, Indiában és Görögországban. Az első nagy mértékben vasat használó állam a Hettita Birodalom volt az i. e. 14. században, innen jutott el a görögökhöz is. Európa más területein jóval későbbre teszik a kezdetét: Közép-Európában a Kr. e. 8. századra, Észak-Európában pedig csak a Kr. e. 6. századra. A vashasználat (olvasztás és szerszámok kovácsolása) Kr. e. 1200 körül jelent meg a nyu

Kína őstörténete a kínai történelem kezdeteit, prehistorikus (történelem előtti) korszakát foglalja magában. Ide tartozik az őskor és az európai értelemben vett ókor első szakasza (i. e. 4. évezred közepe - i. e. 18. század). A korábbi nézettel szemben, mely szerint Kínában a Sárga-folyó környékén alakult ki először egyfajta magkultúra (Yangshao-, majd Longshan-kultúra), majd ez fokozatosan elterjedt a ma Kínának nevezett területen, a jelenlegi régészeti feltárások egyértelműsítik azt, hogy Kína kezdettől fogva egy sok kulturális centrummal rendelkező terület volt. Az i. e. 8. évezredben lezajlott neolitikus forradalom után az egyes területeken egyre határozottabban kezdtek jelentkezni az egyediség jelei. A legtöbb területen felfedezhető egyfajta helyi folytonosság, habár a régészek gyakran különböző névvel illetik az egymást egy adott helyen követő kultúrákat (pl.: Xinglongwa – Chahai – Xinle – Honghsan; Majiabang – Hemudu – Songze – Liangzhu; Daxi – Qujialing – Shijiahe)

A bronzkor egy régészeti korszak, a civilizáció fejlődésének azon szakasza, amikor a legtöbbet fejlődött a fémmegmunkálás. A természetes módon felszínre került érctartalmú ásványokból a réz és ón kiolvasztásával, majd ötvözésével állították elő a bronzot. A rezet és bronzot ettől a kortól kezdve módszeresen és széles körben alkalmazták. A bronzkor a világ bizonyos területein a rézkort követte, míg máshol az úgynevezett háromkorszak-rendszer része (újkőkor-bronzkor-vaskor). Egyes területeken ugyanakkor nem volt bronzkor, például Fekete-Afrika legnagyobb részén az újkőkort közvetlenül a vaskor követte.

A rézkor régészeti korszak, amely a neolitikum (újkőkorszak) végétől a bronzkor kezdetéig tartott. Más elnevezései: kalkolitikum („kő-rézkor”) és eneolitikum . FŐBB JELLEMZŐI: A korszak fő jellemzője, hogy az ember használni kezdte az első fémeket: a rezet, az aranyat és az ezüstöt. Kialakult a fémolvasztás és fémmegmunkálás technikája. Nemcsak az aranyból és ezüstből, hanem a rézből készült tárgyak is elsősorban díszítő és vallási célokat szolgáltak, illetve a hatalmat és gazdagságot fejezték ki. Munkaeszközként és fegyverként a rezet és annak első ötvözeteit vagy nem alkalmazták, vagy csak a kőeszközökkel együtt.

A neolitikum a kőkorszak utolsó része.A neolitikum a földművelés kialakulásával kezdődik és a fém alapú eszközök elterjedésével ér véget a rézkorban, a bronzkorban, illetve a vaskorban. A neolitikum kifejezés nem időbeli korszakot jelöl, hanem egy sajátos viselkedési és kulturális stílusjegyet, ami a vadászást és gyűjtögetést felváltó növénytermesztés és háziállat-tartás megjelenésével jellemezhető. Ezért neolitikus jellegű kultúráról csak a lelőhelye és kora említésével lehet beszélni.

A mezolitikum (magyarul „átmeneti kőkorszak” vagy „középső kőkorszak”) a  legújabb meghatározások szerint kb. 11 500 évvel ezelőtt kezdődött és a földművelés, illetve állattenyésztés megjelenésével ért véget, kb. a Kr. e. 8-6. évezredben. A mezolitikum az utolsó jégkorszak, a Würm végével és az európai pleisztocén megafauna (barlangi medve, barlangi oroszlán, gyapjas mamut, gyapjas orrszarvú, óriásszarvas stb.) kihalásával vette kezdetét Európában.

A paleolitikum (magyarul: régi kőkorszak , őskőkor vagy pattintottkő-korszak ) a régészek adta elnevezés, amely földtörténeti szempontból a pliocén végével és a pleisztocénnel esik egybe. A paleolitikum a legújabb meghatározások szerint körülbelül 2,4 millió évvel ezelőtt (± 0,3 millió év) kezdődött és kb. 11 500 éve ért véget. Az emberiség történetének 99,5%-a a paleolitikumra esik. Az őskőkorszak az emberi eszközhasználatnak az a szakasza, amikor a kő- és csonteszközök tudatos készítése zajlik és a technológia a szilánkahasításra korlátozódik. Ez az eszközkultúra végigkíséri a Homo genus fejlődését a Homo rudolfensistől a H. erectuson, H. habilison, H. ergasteren és H. antecessoron keresztül a Homo sapiensig. A korszak önálló elnevezése azért volt indokolt, mert egyrészt a 19. század közepétől az ősember- és őslénykutatás elvált egymástól; másrészt pedig, mert a pleisztocén az a korszak, amelyben rendkívül felgyorsult az emberi evolúció, ebben a korszakban vált egyre i

A munkám során sokat foglalkoztam ezzel a meseszép szigettel. De vajon tudjuk e, hogy nemcsak a lenyűgöző természeti adottságai miatt nyújt elképesztő élményeket, de pl. Európában egyedül itt találhatunk vadlovakat szabadon a Giara fennsíkon...nos visszatérve a kövekhez.  Szardínián is találkozhatunk a megalitokkal, melyek kb. 4000 évesek és mint ősi kőemlékek, sziklába vájt temetkezési helyek, több ezer éves erődítmények, (nuraghék), barlangrajzok, bronzból készült használati tárgyak, ékszerek Szardínia számos pontján megtalálhatók. Szardínia kiemelkedő jelentőségű építményei a Világörökség részét képező nuraghék, melyek egy egyedülálló, még nem ismert civilizációt képviselnek a megalit-korból. A nuraghe nem más, mint csonkolt, kúpalakú erődítmény, melyet óriási bazalt kövek egymásra helyezésével építettek egyre szűkölő, koncentrikus körök formájában száraz technikával (kötőanyag használata nélkül), majd tetejét a görög építészetből már ismert tholosz kupolával fe

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy megbolondultam, hogy óriásokról írok, azt azért be kell valljam, hogy a lenti leírások számomra nagyrészt fikciók. Mondhatnám, hogy mese habbal, ám gyakorta előfordul, hogy ha a mende-mondák mázos rétegeit lebontjuk, akkor némi valóság magvat lelhetünk fel bennük. Óriások a Bibliában Az idők kezdetén amikor az emberek meg lettek teremtve, keveredés útján a földi ember és a bukott angyalok házasságából óriások születtek...... És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala. Mát. 24,38., Luk. 17,27. Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak. És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.

Az írországi megalitok és történetük Brownes Hill: Dolmen Beaghmore: Neolítikus kőkörök Carrowmore: Neolítikus kőkörök Brownes Hill Oszlopsír (dolmen) Kernanstownban. A település keleti bejáratánál található benzinkúttal szemben nevő parkolóhelyről már látható az objektum magyarázótááblája. A tábla pontosan jelzi a műemléket, amely egyébként az innen enyhén emelkedő domb szántóföldjén áll. Ha a parkolóból délnyugati irányba nézünk, gyönyörő kilátás nyílik a sírhelyre. Ilyen távolságból nézve az áthidaló kő keleti oldalán található durva faragás emberi fejet formáz. A parkolótól mintegy 5 percet kell gyalogolnunk az oda vezető, kétoldalt lekerített ösvényen. Az oszlopsír egy nagyjából négyzetes – ugyancsak lekerített - területen áll. A terület bejáratánál régészeti bemutatótábla ábrázolja az e helyen vélhetően lebonyolódó őskori rituális életet. Ez a nagykő-együttes nevét egy hatalmas helybeli házról kapta, a múltban azonban minden bizonnyal az „Óriás valamijé"-nek hí

1961-ben James Mellaart brit régész új lendületet adott az archeológiának, és új rejtéllyel lepte meg az emberiséget. Az általa feltárt városban a házaknak ugyanis nem volt se ablakuk, se ajtajuk.

Igazi szenzáció lehet a szíriai határtól 60 kilométerre északra, az Anatóliai fennsík és a Mezopotámiai síkság között található Göbekli Tepe régészeti helyszíne, ahol 1994 óta dolgoznak régészek. Az ott felmért közel 20 kőkörből eddig 4-et ástak ki, és mindegyik nagyjából 30 méter átmérőjű. A helyszínen álló oszlopok, illetve a feltárás során előkerült faragványok, amelyek vaddisznókat, rókákat, oroszlánokat, madarakat, kígyókat és skorpiókat ábrázolnak, a leginkább koruk miatt lehetnek érdekesek: az i.e. 9500 körül épített helyszínen ezek a kövek 5500 évvel idősebbek Mezopotámia első városainál, és 7000 évvel korábbiak Stonehenge köveinél is. A titokzatos T-kövek

A Bosznia-Hercegovina fővárosától, Szarajevótól 30 km-re északra levő, Visoko város mellett, 2005 óta folynak intenzív régészeti feltárások. A munkálatokat kezdeményező és vezető bosnyák Semir Osmanagić feltételezése szerint megtalálták Európa legrégibb és legnagyobb piramisait. Fényképfelvételek készültek a völgyet övező felszíni formákról, s ennek alapján ma már kilenc piramisalakzatot különböztet meg. Ebből ötnek neve is van: a Nap (Visočica), a Hold (Plješevica), a Sárkány (Bučki gaj), a Szeretet (Četnica) piramisa, és a Föld temploma (Krstac). Nap Piramis ...A boszniai Zenicai Egyetemen vizsgálták meg azokat a leleteket, amiket Osmanagić őskori építőanyagként írt le. Az eredmények szerint a betonszerű anyagból álló blokkok jóval felülmúlják a beton keménységét és sűrűségét, bármely mai iparilag előállított építőanyagnál szilárdabbak. A kőzet azonban azért ilyen szilárd, mert nem mesterséges, hanem természetes konglomerátum.....

Az európai megalitkultúrákkal ellentétben a Szenegálban talált emlékek a parttól jóval bentebb, a szárazföld belsejében találhatók. Számuk az 1970-es évek végi adatok szerint 6320 volt, összesen 1924 lelőhelyről. A zóna tojásdad alakú, Gambiába is átnyúlik, körzetében más, ősi afrikai kultúrák emlékei is megtalálhatók. A szenegáli megalitok esetenként körökbe vannak rendezve, a körök mérete igen változatos, állhatnak 6-30 kőből, melyek akár 2,5 m magasak is lehetnek, átmérűjük minden esetben különböző. Koncentrikus körökbe való elrendezés is előfordul. 1973 és 1978 között Guy Thilmans vezetésével három lelőhelyet tanulmányoztak alaposabban, Tiekené Bossura mellett a kőkörök mellett sírokat is találtak. A legnagyobb ilyen lelőhely Szine Ngjené, itt 52 kör és 12 halomsír található. A sírok keletkezése az 1. évezredre tehető.

A prehisztorikus kor művészete a paleolitikum (i. e. 300 000—6000), a neolitikum (i.e. 6000 – i.e. 1000 körül) és a vaskor (i.e. 300 – i.sz. kezdete) első felének tárgykultúráját öleli fel. Az emberi élet nyomairól a Koreai-félszigeten a feltárt paleolit-kori lelőhelyek szolgálnak bizonyságul. 24 ilyen lelőhelyre találtak az 1960-as években folytatott feltárások során. Pl. a félsziget északkeleti csücskében lévő Gulphori lelőhely ( térkép: 2 ), valamint a délnyugati részen lévő Szakdzáng-ni lelőhely (Kongdzsu területén; térkép: 20 ). A feltárásokkor kőeszközökre, emberi- és állati őskori maradványokra bukkantak. A lelőhelyek a folyók völgyében, a félsziget nyugati tengerparthoz közeli részén sűrűn követik egymást.