Mítoszok és legendák

Egyes történetekben a kicunéknak még nagyobb erőt tulajdonítanak, képesek meghajlítani a tér-időt, az embereket az őrületbe kergetik és különleges alakokat tudnak felvenni, mint például egy hihetetlenül magas fa vagy egy második hold az égen. Képességeik közé tartozik még, hogy farkukkal tüzet vagy villámot tudnak gerjeszteni (kicunebi) vagy képesek megjelenni az álmokban, repülni, láthatatlanná válni vagy esetleg különböző illúziókat létrehozni.  Eredetileg a sintó vallás segítőkész, kedves, róka alakú istene. Sok japán népmesében megtalálható az alakja.Sok történet ravaszdi alakként mutatja be a kicunét, aki alakváltó képességével rászedi az embereket. Máshol azonban úgy festik le, mint hűséges őrzőt, barátot, szeretőt vagy éppen feleséget. Számtalan legendában a kicune megszállja egy nő testét vagy átváltozik azzá. Ilyen formában meghódít egy férfit, bűbájt bocsátva rá, és megtréfálja azt.[6] Ám ha ekkor a mit sem sejtő ember feleségül veszi a rókát, szerető asszonyként ...

Ahogy közeledik a rossz idő, úgy lehet egyre többször látni vadlibákat, ahogy dél felé repülnek. Minap a lányom megkérdezte, hogy miért repülnek "v" alakban....hát hirtelen én sem tudtam rá a választ, úgyhogy utána néztem: A vadlibák csoportosan „V”-alakban szállnak. Repülés közben mozgatják szárnyukat, s a levegő felhajtóereje fenntartja a következő libákat. Így lehetséges, hogy 71%-kal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mintha csak egyetlen pár repülne. Amikor a vezető liba elfárad, egy másik veszi át a helyét az élen. Lehet, hogy ő nem a legöregebb, a többiek mégis egyként követik. Folyamatosan minden vadlibára rákerül a sor. Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy az elsőket bíztassák erőfeszítéseikben. Ha egy vadliba kirepül a sorból, és egyedül próbál célhoz érni, azonnal lelassul, mert nem segíti őt többé a levegő emelő hatása, amelyet a többi vadliba szárnycsapásai biztosítanak számára. Így gyorsan visszarepül a sorba, hogy repülése könnye...

Akár az egyméteres testhosszt is elérte az óriáspiranha, amely 8-10 millió évvel ezelőtt élt Dél-Amerika vizeiben. A Megapiranha paranensis nevű hal állkapcsára még az 1900-as évek elején bukkantak Argentínában, ám a leletről elfeledkeztek, mígnem Alberto Cione paleontológus fel nem fedezte a La Plata Múzeum raktárában - olvasható a LiveScience tudományos hírportálon. A tudósok meggyőződése szerint a Megapiranha paranensis az evolúciós kapocs lehet az Amazonas vízrendszerében ma élő, főleg hallal táplálkozó vöröshasú piranha és vegetáriánus fajtársa, a fekete pacu, avagy gyümölcsevő piranha között. Míg a vöröshasú piranha hegyes, éles, részben hátrahajló fogai egy sorban vannak, akár a fűrész fogai, a pacu négyszögletes, őrlésre alkalmas fogai két sorban, a Megapiranha paranensis fogai viszont cikcakkosan helyezkednek el. Senki sem tudja, hogy mivel táplálkozhatott a Megapiranha paranensis, ám az állkapcsot felfedező Alberto Cione szerint vegyes koszton élhetett. Míg a mai piranhán...

Gevaudani besita Dél-franciaországi Lozere 1764 –A szörny első feltünése. Ezt a kis várost több, mint 3 évig terrorizálta. Különös ismertető jele hogy nőket és fiatal gyerekeket támadott, és kíméletlenül végzett velük. Az erdő mélyén lapuló bestia elfogására kiküldött francia hadsereg is tehetetlen volt eleinte. Kinézete a megfigyelések szerint: „A lény tehén nagyságú,farkasra emlékeztető volt,amelynek hátán csíkos minta volt megfigyelhető. Csíkos mintázatú,vörhenyes bundájának végén bozontos farka volt,akár az oroszláné,feje egy agárra hasonlított. Hosszú koponyájában tűhegyes fogak sorakoztak,a szeme pedig parázsként izzott.” Egy pásztor lány vallomása szerint aki 1764 juniusában először vette észre a lényt és csodával határos módon menekült el előle. Eleinte eléggé hihetetlen történetnek bizonyult További történések,és a lény elejtése: Hamarosan az első áldozatokat,pontosabban azok maradványait is megtalálták,majd amikor a falubeliek tanúi voltak amint a szörny megtámado...

  .  A putnoki farkasember legendája szerint réges-régen egy félelmetes lény tartotta rettegésben a környéket Ez a ronda farkasszerű lény rátámadt egy asszonyra is, aki épp az urának vitte ki a mezőre az ebédet. A fenevad alaposan megtépte, megszaggatta, de valamiért mégis megkegyelmezett neki és eltűnt az erdőben. A nő rohant az urához, aki egy fa alatt aludt. Már éppen felébresztette volna, amikor észrevette a fogai között a ruhafoszlányait. Az ura a farkasember! - döbbent rá az asszony. Azzal a lendülettel felemelt egy nagy követ és agyonütötte vele a férjét. Betakarta kövekkel a holttestet, és a faluban mindenkinek elmondta a történetet. Azóta az járja Putnokon, hogy aki arra jár, követ kell dobnia a sírra, mert megkísérti őt a szakállas farkas.

A galápagosi óriásteknős vagy más néven elefántteknős (Geochelone nigra) a hüllők (Reptilia) osztályába és a teknősök (Testudines) rendjébe és a szárazfölditeknős-félék (Testudinidae) családjába tartozó faj. A legnagyobb ma élő szárazföldi teknősfaj, amelyet óriás voltának hangsúlyozásaként elefántteknősnek is hívnak. Testtömege 150-225 kilogramm, testhossza akár 180 cm hosszú is lehet fejétől a farkáig.

1977 áprilisában Új-Zéland partjainál különös fogása akadt a Zuijo Maru japán halászhajó legénységének. Egy kb 13 méter hosszú, ismeretlen tengeri lény akadt a hálójukba, amely úgy nézett ki, mint valami tengeri őslény. A halászok kiemelték a tetemet a vízből és színes felvételeket készítettek róla, mielőtt a kapitány visszadobatta velük, mert attól tartott, hogy a tetem megfertőzheti a rakományt.  Tokio Sikama professzor, a jokohamai egyetem ősállat-kutatója tanulmányozta a fotókat, és megállapította, hogy a tetem sem ismert emlősé, sem halé nem lehetett, sokkal inkább hasonlított a 100 millió éve kipusztult pleszioszauruszra. Több hajó kereste a tetemet, de hiába.

A dinoszauruszok világának titkait leginkább a fosszilis csontmaradványok alapján ismerjük. A kanadai Alberta Egyetem kutatócsoportja azonban nemrég borostyánba zárt kréta időszaki tollak valóságos kincsestárára bukkant. A fákról lecsorgó gyanta mintegy 80 millió éve olyan prototollakat zárt magába, amelyek valószínűleg még nem madár dinoszauruszokhoz tartoztak. Ezenkívül a mai modern madarakhoz hasonló tollakat is megőrzött a borostyánná kövült gyanta. A maradványok arra utalnak, hogy az ősi madarak közül néhány már víz alatt is tudott úszni. Újra bebizonyosodott, hogy jelentős őslénytani felfedezéseket nemcsak terepen, hanem a múzeumok hatalmas gyűjteményében böngészve is lehet tenni. Ryan McKellar, az Alberta Egyetem végzett paleontológus hallgatója a dél-albertai Royal Tyrrell Múzeum hatalmas borostyángyűjteményét vizsgálta, amikor rábukkant a tollakat tartalmazó kövekre. A leletanyag Kanada leghíresebb borostyánlelőhelyéről, a Grassy Lake köze...

A  Velociraptor  tollakkal ábrázolt rekonstrukciója A  Velociraptor  a Michael Crichton által 1990-ben írt  Őslénypark  című regény, és a Steven Spielberg által 1993-ban rendezett filmadaptáció  (Jurassic Park)  révén vérszomjas és ravasz gyilkosként vált ismertté. A „raptorokat” azonban kissé nagyobb rokonuk, a  Deinonychus  alapján mintázták meg, melyet Gregory Paul ekkoriban még  Velociraptor antirrhopus  néven tartott nyilván. A történetben szereplő őslénykutatók egy  Velociraptor  csontvázat találnak Montana államban, a Deinonychus -csontvázak lelőhelyén, távol a  Velociraptor  ismert közép-ázsiai lelőhelyeitől. A regényben egyikük meg is említi, hogy a „…  Deinonychus  a Velociraptorok  közé tartozik”, amely szintén arra utal, hogy Crichton a rendszertan ezen változatát használta, habár a „raptorokra” a regény  V. mongoliensis  néven utal. ...

Egy kivételesen épen maradt őshüllő maradványait tárták fel Kínában, amely valószínüleg mind a négy lábán kiterjedt tollruhát viselt. Az  Anchiornis huxleyi  így a jelenleg ismert legősibb tollas dinoszaurusz, előkerülésével pedig az evolúció számos kérdésére ad választ.

Azon szerencsések közé tartozunk, akik saját szemükkel láttak kivi madarat...ilyet még mi sem láttunk :) Május elsején egy igazán ritka, hófehér kivifióka lepte meg Új-Zéland nemzeti vadvédelmi központjának munkatársait. A szakemberek szerint ez az első fogságban kikelt fehér kivi. Az állatot Manukurának nevezték el, a helybéli maori közösség idős tagjai egy új kezdet jelének tekintik. A fióka nem albínó, hanem a kivik egy ritka változatának leszármazottja, melyből néhány példány tavaly került át a Little Barrier-szigetről a vadasparkba, hogy javítsák az ott élő kivik genetikai állományát. A parkban különösen sikeres volt idén a kivik szaporodási időszaka, ugyanis míg 2005 és 2010 között mindössze 10 fióka kelt ki, addig idén 14 fiókával gyarapodott az állomány. A fiókák várhatóan 4-6 hónapig maradnak a központban, majd amikor már elég nagyok ahhoz, hogy megvédjék magukat, szabadon engedik őket a szomszédos védett erdőben. Az Új-Zélandon őshonos, röpképtele...

Dumbó-polipnak is nevezik a  Grimpoteuthis bathynectes  mélytengeri puhatestűt, melynek egy példányát 2000 méter mélyen, Oregon partjaitól körülbelül 320 kilométerre filmeztek le a Csendes-óceánon a Washington Egyetem kutatói. A polipnak két szárnya, vagyis valójában két uszonya is van, melyekkel kecsesen navigál úszás közben. A felvétel még 2005 szeptemberében készült a VISIONS ’05 expedíció keretében. Az óceánok fenekén lévő forróvizes források, úgynevezett hidrotermális kürtők közelében élő mélytengeri polipokról nagyon keveset tudni. A  Grimpoteuthis nembe tartozó fajok a legmélyebb helyeken élő polipok, általában 3-4000 méter között fordulnak elő, de egyes fajaik a tenger szintje alatt 7000 méterrel élnek. Közös jellemzőjük a két uszony a testük két oldalán, melyek Walt Disney kiselefántjának, Dumbónak a füleire hasonlítanak - innen kapták hétköznapi nevüket is. Forrás:  http://tudomany.postr.hu/ritka-hofeher-szarnyas-polipot-kaptak-lencsevegre

A  megalánia   (Megalania prisca)  egy nagyméretű kihalt hüllőfaj, amely a pleisztocén kori Ausztráliában élt, mintegy 40 000 éve halt ki. A neve magyarra fordítva kb. azt jelenti, „ősi óriásgyilkos”. A megalánia hatalmas, varánusz-szerű hüllő volt: a hossza 5–6 m között, a tömege 500–600 kg között változott – vagyis kétszer-háromszor akkora volt, mint a ma élő legnagyobb  varánuszfaj , a komodói varánusz (amelynek őse). Ennek megfelelően félelmetes ragadozó lehetett: erőteljes testfelépítéssel és hatalmas állkapoccsal, amelyben éles fogak ültek. Viszonylag kevés csontmaradványát találták meg, azokat főleg Queensland, Új-Dél-Wales és Közép-Ausztrália területein, teljes csontváz egy sem került elő. Amit tudunk róla, azt nagyrészt a ma élő varánuszok jellegzetességei alapján következtetjük. Valószínű, hogy az életmódja megfelelt a mai varánuszok életmódjának: vag...

Mai kis szösszenetem Indonézia szigetvilágába kalauzol bennünket, mégpedig három, ma már szigorúan védett szigetre:  Komodo-, Rintja-, Padar-szigetére... Itt élnek ugyanis a komodói varánuszok....

2009, Kolumbia északi részén található Carejjon mellett találtak a kutatók meglehetősen hatalmas pleisztocén korabeli őslény maradványokat, mégpedig több titanoboa foszilis csigolya csontját.... A felfedezés több szempontból is érdekesség számba megy. Egyrészt, mert az itt talált kígyók rendkívüli méretekkel rendelkeztek: hosszúk kb. 13-15m volt, súlyuk elérte a 1,3tonnát is, és ami még megdöbbentőbb körméretük elérte az 1m-t is. (ha vki látta az anakonda c. filmek "nagy sikerű" sorozatát, akkor el lehet képzelni, mekkora mázli, hogy ember nem élt még akkor, a filmbeli példányok ugyanis nem voltak ekkorák...) A másik érdekesség, hogy létezésük megdöntötte az eddigi elméletet, ugyanis, mint tudjuk a kígyók hidegvérűek, tehát ahhoz, hogy ilyen szépen megnőjenek kellően meleg hőmérsékletre volt szükségük, tehát az eddigi elképzeléseknek ellentmondva, illetve azokat túlszárnyalva, a trópusokon 50-60 millió évvel ezelőtt valószínűleg kellemes 32-35° uralkodott.  És hogy lássu...

A mese kb. 150 évvel ezelőtt kezdődött, amikor az eredetileg indiai, később a Brit korona fennhatósága alá tartozó szigetekre, hajókon,  150-200 elefántot szállítottak a szárazföldről azzal a céllal, hogy Indiába, vmint az egyéb gyarmatokra fát szállítsanak, s a szigetek belsejében történő fakitermelésnek nélkülözhetetlen kellékei voltak az elefántok.   Szükség volt hatalmas erejükre, hogy a gigászi fákat szinte játszi könnyedséggel húzzák a megfelelő helyre. Ehhez persze óriási fegyelem, és elképesztő inteligenciával párosult tudást kellett, hogy „hajcsárjaikkal” gördülékenyen együtt tudjanak működni. Mára mindösszesen pár elefánt maradt, akiknek a sorsa egyre kétségbeejtőbb. A sziget értékes fáinak nagy részét már kiírtották, gyakorlatilag fakitermelési tilalom van. A növényzet nagy részét felváltotta a kultúr növények sokasága, mint pl. az egyre inkább elszaporodó banán. Az egykor nélkülözhetetlen elefántokról jelenleg az állam gondoskodik (India), s alig néhány...

A griff vagy másnéven griffmadár egy mitológiai állat, amelyet  oroszlán testtel és sasszárnyakkal képzeltek el az ókorban.  Neve görög szóból ered, melynek jelentése csőr, kampós orr. Nemcsak szárnya, de hatalmas csőre és veszélyes karmokban végződő mellső lába a sasra emlékeztet. Ugyanakkor hátsó lába és izmos, bundás mellkasa, sőt sokszor még a feje is az oroszlánt idézi. Bár nem létező állatról van szó, ábrázolásaival a mai napig találkozhatunk. A griff visszaköszön a festményekről, szobrokról, regényekből. Nagyon rettegett állat volt, míg be nem bizonyult, hogy nem létezik. Az oroszlán az állatok királya, a sas a levegő uralkodója, így egy olyan szörny jött létre, mely mind a szárazföldi, mind a repülő állatok királyává vált, úgy gondolták, a sárkányokat is legyőzi.

Kerecsensólyom Minden nép monda és mitológia világának meg vannak a maga totem állatai...a magyar hiedelemvilág egyik legmeghatározóbb szereplője a turul madár. Nos, lássuk, mi is ez a mi madarunk ..... A turul madár jelképének két legősibb legendája közül az egyik Álmos vezér születését megjósoló mítosz, melyben Álmos anyjának, Emesének álmában egy turul jelenik meg, s jóslatával tudatja az asszonyt, hogy fiú gyermeket fog szülni...méhéből forrás fakadt, és ágyékából dicső királyok származnak majd, ám nem a saját földjükön sokasodnak majd el.... A másik legenda ......

Kriptozoológia: rejtőzködő állatok tana. Így nevezik a ma már sokak által tudománynak elfogadott irányzatot, amely olyan rejtélyes állatokkal foglalkozik, amelyek létezése feltételezhető, de nem bizonyított, vagy amelyeket általánosan kihaltnak tartanak, de időnként valaki jelenti, hogy észlelt egyet közülük. A kriptozoológusok szerint őskori pleiszioszauruszok a mai napig élhetnek a tengerekben. Miért ne – érvelnek –, végül is bolygónk kétharmadát víz borítja, és ennek nagy része 1000 méternél mélyebb. Állítólag a Marsról többet tudunk, mint az óceánok mélyéről. Mivel az óceánok nagy része még teljesen felfedezetlen, így elképzelhető, hogy nem teljesen alaptalanok a tengeri szörnyekről szóló beszámolók, hiszen sokféle ismeretlen és osztályozatlan teremtmény élhet e sötét és rejtett mélységekben. A kriptozoológusok éppen ezért az óceán mélyén legalább hétfajta óriás tengeri kígyót feltételeznek, melyek a 30 méter hoszszúságot is elérhetik. Nos, ilyesminek képzelik el a...