Mítoszok és legendák

Az Altamira-barlang az őskőkori művészet egyik legfontosabb lelőhelye, a spanyolországi Santander illetev Santillana del Martól 2 km-re, a Pireneusokban fekvő Picos de Europa közelében, a Kantábriai-hegységben. 1868-ban fedezte fel D. Marcelino Sanz de Sautuola. Tizenegy évvel később az egyik hátsó terem falán és mennyezetén csodálatos festményeket találtak. 600 festmény és 1500 karcolat található a barlangban. A legnagyobb barlang a bikák terme, amelyben 4 nagy állat található, az egyik nagyobb, mint 4 méter. Az őskőkori ember bölények, mamutok, szarvasok és vaddisznók élethű, színes képét festette a falakra. Az agyagtalajban megtalálták a kovaeszközöket is. Az altamirai sziklafestményeket sokáig hamisítványnak tartották. mammut, vaddisznó és a lent is látható bika 2001-ben nyílt meg turisták számára a barlang „hasonmás” változata, az Altamira Múzeum, mely a spanyol állam tulajdona  (museo es...

Darabszám és a műalkotások értéke szerint egyike a legjelentősebb őskori festett barlangoknak. A festmények és karcolatok nagy része a magdaléni korszakból való, azaz 15-17 ezer éves. Egyike a Vézère-völgyi festett barlangoknak, amelyek a Világörökség részét képezik. Hogy találtak rá? Egy sövény mögött találta meg 4 gyerek a barlang bejáratát 1940. szeptember 12-én, és rögtön szóltak tanítójuknak (a helyi idegenvezetés szerint a gyerekek megegyeztek, hogy örökre megtartják titkuknak a barlang létét. De mint minden tinédzser titok, ez is csak rövid ideig volt az. A gyerekek 3 nap múlva szóltak tanítójuknak), Léon Lavalnak, aki egyből felhívta az őskorkutató Henri Breuil figyelmét a barlangra. Így elsőként Henri Breuil látogatta meg szakemberként a barlangot, majd később rengeteg tudós és más érdeklődő jött a tehenet, bölényt és lovat ábrázoló falfestmények megtekintésére és kutatására. A barlang felépítése A b...