A templomos lovagrend
Hogy a titkos társaságok klasszikus sorozata, teljes legyen, és nem csak az illuminátusok és szabadkőművesekről emlékezzünk meg részletesen, íme egy poszt az egyik legnagyobb vita forrását képező lovagrendről, a teplomosokról.
A születésük:
Történetünket kezdjük a 2. Keresztes háború idejéből (1115-1120), ahol is a keresztény és iszlám harcosok folyamatosan csatároznak a saját szent ideológiájuk nevében. Fő célpontjuk nem más, mint Jeruzsálem, melyről valljuk be, ma sem mondja meg senki, hogy mi volt ott előbb a tyúk vagy a tojás. A keresztény templomok romjai állnak e a muszlim mecsetek kövein, vagy fordítva, hogy a zsidókat már ne is keverjük bele....lényeg ami lényeg, hogy bűnbocsánat és egyéb vallásos meggyőződésű lelki kényszerből kifolyólag zarándokok ezrei mennek a Szentföldre, mely ahogy ma sem, hát az időtájt pláne nem volt életbiztosítás. Nemcsak a dúló égi-, és földi háború miatt, de a szomszédos egyiptomi uralkodó (Al Hakim kalifa) hírhedt volt vallási intoleranciájáról, így az egyszeri halandók egyre inkább szükségszerűnek érezték, hogy saját vagyonuk és testi épségük védelmében egy olyan fegyveres alakulat jöjjön létre, mely alkalmasint képes megvédeni a zarándokokat a különféle fosztogató hordák támadásától.
1118-ban egy Hugues de Payn nevű francia lovag végül úgy dönt, hogy 8(!) társáal együtt felkeresi az akkori jeruzsálemi királyt, II. Baldvint, aki Boulion Gottfired unokatestvére (lásd Mennyei királyság c. film), hogy engedélyt kérjen egy lovagrend létrehozására, pontosabban egy üzleti ajánlatot tegyen a királynak.
A "deal" nem volt más, mint egy katonai szervezet létrejövetele, mely megvédi a keresztény zarándokokat, s mely (isten segedelmével) annyi muszlimot juttat át a túlvilágra, amennyit csak bírnak. A király rábólintott, sőt úgy megörült a lovagok felajánlásának, hogy a Cion-hegyen álló egykori Salamon templomának egyik szárnyába szállásolja el a harcosokat. Innen is a név: Pauperes Commilitorum Christi Templique Salomonis - Krisztus és Salamon templomának szegény lovagjai). A fogadalomtételre 1119 karácsonyán került sor a Szent Sír Templomában. Innentől hivatalosan is létezik a rend.
Hogy miért volt ilyen jelentősége a templomnak?
A zsidók legismertebb királya, Salamon, valamikor az i.e. 10. sz-ban építtette meg az első Templomot egy Hirám Abiff nevű építőmesternek az irányításával, s melyben a Biblia szerint, a frigyládát rejtik a Szentélyek Szentélye nevű részében.
400 é múlva a babiloiaiak a templomot lerombolják, de a frigyládát nem találják meg, s gyakorlatilag itt veszítjük el a láda nyomát. Csak találgatások vannak, hová került a templomból. Egyes feltevések szerint Salamon odaajándékozta az etióp uralkodónak, s a frigyláda ma is ott van, egy axumi kolostorban.
A számos teória mellett, mely a láda hollétét övezi, az a hír is járja, hogy a templom kvázi trezorként is funkcionált, az-az itt gyűjtötték össze nemcsak a hitközség, de a magánemberek vagyonát, készpénz és egyéb. értékeit. De ami ennél is izgalmasabb, Krisztus halálát követően röppent fel a mende-monda, mely szerint a templom egykori falai, katakombái között rejtették el a Szent Grált, bármi is legyen ez: kehely, doboz, Jézus valamelyik testrésze, használati tárgya, feljegyzése, stb.
A 2. templomot az első lerombolása után kb. 70évvel építették, és egészen i.sz. 71-ig állt, amikor a rómaiak rombolták porig. Ma úgy vélik, hogy az Al-Aksza mecset áll a helyén, és a Siratófal is egyes vélekedések szerint hozzá tartozhatott.
Így már érthető miért ilyen nagy jelentőségű, hogy pont ebbe az épületbe kapnak "szálláshelyet" a lovagok.
Felemelkedésük:
A lovagok nagyon rövid időn belül, 1139-re (20 évvel később) II. Ince pápától teljes szuverenitást kapnak, pápai bullában ismeri el a szerzetesrendet, s helyezi őket minden rend fölé, kizárólag a pápának tartoznak elszámolással, semmilyen más egyházi szerv nem áll fölöttük, így a tizedszedés jogát is magukénak tudhatják. Mindezért cserébe a lovagok vállalják a: szegénységet, engedelmességet és a kolostori körülmények között lebonyolódó hétköznapokat s a teljes szüzességet is – egészen pontosan a nőkkel való érintkezés abszolút tilalmát.
1150-re már kamionszámra ömlik be a pénz a szerzetesrend kasszájába. Főurak, nemesek százai nevezik meg a lovagokat kizárólagos örökösüknek, így birtokok, kastélyok, földek egész sorár íratják a templomok nevére.
Nemcsak innen származott elképesztő vagyonuk, gazdaságpolitikailag sem voltak utolsók, ők találják fel ugyanis a váltót, illetve a pénzküldés mai modern formáját. A váltó egy olyan okiratot jelentett, mely elismeri az adós tartozását, s mely elidegeníthető tulajdonsága mellett ,garancia levél az adós pénzvisszatérítésére. A modern pénzküldési módszer pedig nem volt más, mint a mai western union rendszer, ha valaki pl. Jeruzsálemben befizetett 20 aranyat, azt pár héten belül fel tudták venni egy pl. Portugáliában székelő másik templomos kasszából.
1187-ben Jeruzsálem muszlim kézre kerül, a templomosok is így költöznek, átteszik székhelyüket Akkóba.
A csúcs
A keresztesháborúk mellett egyre inkább részt vesznek az európai financiális politikában, már nemcsak magánszemélyeknek kölcsönöznek, viszonylag korrekt kamatokkal, a Biblia ugye tiltja az uzsorát, hanem fejedelemségek és királyságok kincstárába is egyre nagyobb mértékben másznak bele. A dolog odáig fajul, hogy a nagymester titkos szekrényeinek mégtitkosabb fiókjaiban olyan kötelezvények,
váltók és hitellevelek lapultak, amelyek aláírói között európai főnemesek, uralkodók és más befolyásos emberek tucatjai voltak, a század végére pedig odáig fajultak a dolgok, hogy például a francia udvar szinte teljes költségvetésének megfelelő adóslevelet birtokoltak.
A születésük:
Történetünket kezdjük a 2. Keresztes háború idejéből (1115-1120), ahol is a keresztény és iszlám harcosok folyamatosan csatároznak a saját szent ideológiájuk nevében. Fő célpontjuk nem más, mint Jeruzsálem, melyről valljuk be, ma sem mondja meg senki, hogy mi volt ott előbb a tyúk vagy a tojás. A keresztény templomok romjai állnak e a muszlim mecsetek kövein, vagy fordítva, hogy a zsidókat már ne is keverjük bele....lényeg ami lényeg, hogy bűnbocsánat és egyéb vallásos meggyőződésű lelki kényszerből kifolyólag zarándokok ezrei mennek a Szentföldre, mely ahogy ma sem, hát az időtájt pláne nem volt életbiztosítás. Nemcsak a dúló égi-, és földi háború miatt, de a szomszédos egyiptomi uralkodó (Al Hakim kalifa) hírhedt volt vallási intoleranciájáról, így az egyszeri halandók egyre inkább szükségszerűnek érezték, hogy saját vagyonuk és testi épségük védelmében egy olyan fegyveres alakulat jöjjön létre, mely alkalmasint képes megvédeni a zarándokokat a különféle fosztogató hordák támadásától.
1118-ban egy Hugues de Payn nevű francia lovag végül úgy dönt, hogy 8(!) társáal együtt felkeresi az akkori jeruzsálemi királyt, II. Baldvint, aki Boulion Gottfired unokatestvére (lásd Mennyei királyság c. film), hogy engedélyt kérjen egy lovagrend létrehozására, pontosabban egy üzleti ajánlatot tegyen a királynak. A "deal" nem volt más, mint egy katonai szervezet létrejövetele, mely megvédi a keresztény zarándokokat, s mely (isten segedelmével) annyi muszlimot juttat át a túlvilágra, amennyit csak bírnak. A király rábólintott, sőt úgy megörült a lovagok felajánlásának, hogy a Cion-hegyen álló egykori Salamon templomának egyik szárnyába szállásolja el a harcosokat. Innen is a név: Pauperes Commilitorum Christi Templique Salomonis - Krisztus és Salamon templomának szegény lovagjai). A fogadalomtételre 1119 karácsonyán került sor a Szent Sír Templomában. Innentől hivatalosan is létezik a rend.
Hogy miért volt ilyen jelentősége a templomnak?
A zsidók legismertebb királya, Salamon, valamikor az i.e. 10. sz-ban építtette meg az első Templomot egy Hirám Abiff nevű építőmesternek az irányításával, s melyben a Biblia szerint, a frigyládát rejtik a Szentélyek Szentélye nevű részében.
400 é múlva a babiloiaiak a templomot lerombolják, de a frigyládát nem találják meg, s gyakorlatilag itt veszítjük el a láda nyomát. Csak találgatások vannak, hová került a templomból. Egyes feltevések szerint Salamon odaajándékozta az etióp uralkodónak, s a frigyláda ma is ott van, egy axumi kolostorban.
A számos teória mellett, mely a láda hollétét övezi, az a hír is járja, hogy a templom kvázi trezorként is funkcionált, az-az itt gyűjtötték össze nemcsak a hitközség, de a magánemberek vagyonát, készpénz és egyéb. értékeit. De ami ennél is izgalmasabb, Krisztus halálát követően röppent fel a mende-monda, mely szerint a templom egykori falai, katakombái között rejtették el a Szent Grált, bármi is legyen ez: kehely, doboz, Jézus valamelyik testrésze, használati tárgya, feljegyzése, stb.
A 2. templomot az első lerombolása után kb. 70évvel építették, és egészen i.sz. 71-ig állt, amikor a rómaiak rombolták porig. Ma úgy vélik, hogy az Al-Aksza mecset áll a helyén, és a Siratófal is egyes vélekedések szerint hozzá tartozhatott.
Így már érthető miért ilyen nagy jelentőségű, hogy pont ebbe az épületbe kapnak "szálláshelyet" a lovagok.
Felemelkedésük:
A lovagok nagyon rövid időn belül, 1139-re (20 évvel később) II. Ince pápától teljes szuverenitást kapnak, pápai bullában ismeri el a szerzetesrendet, s helyezi őket minden rend fölé, kizárólag a pápának tartoznak elszámolással, semmilyen más egyházi szerv nem áll fölöttük, így a tizedszedés jogát is magukénak tudhatják. Mindezért cserébe a lovagok vállalják a: szegénységet, engedelmességet és a kolostori körülmények között lebonyolódó hétköznapokat s a teljes szüzességet is – egészen pontosan a nőkkel való érintkezés abszolút tilalmát.
1150-re már kamionszámra ömlik be a pénz a szerzetesrend kasszájába. Főurak, nemesek százai nevezik meg a lovagokat kizárólagos örökösüknek, így birtokok, kastélyok, földek egész sorár íratják a templomok nevére.
Nemcsak innen származott elképesztő vagyonuk, gazdaságpolitikailag sem voltak utolsók, ők találják fel ugyanis a váltót, illetve a pénzküldés mai modern formáját. A váltó egy olyan okiratot jelentett, mely elismeri az adós tartozását, s mely elidegeníthető tulajdonsága mellett ,garancia levél az adós pénzvisszatérítésére. A modern pénzküldési módszer pedig nem volt más, mint a mai western union rendszer, ha valaki pl. Jeruzsálemben befizetett 20 aranyat, azt pár héten belül fel tudták venni egy pl. Portugáliában székelő másik templomos kasszából.
1187-ben Jeruzsálem muszlim kézre kerül, a templomosok is így költöznek, átteszik székhelyüket Akkóba.
A csúcs
A keresztesháborúk mellett egyre inkább részt vesznek az európai financiális politikában, már nemcsak magánszemélyeknek kölcsönöznek, viszonylag korrekt kamatokkal, a Biblia ugye tiltja az uzsorát, hanem fejedelemségek és királyságok kincstárába is egyre nagyobb mértékben másznak bele. A dolog odáig fajul, hogy a nagymester titkos szekrényeinek mégtitkosabb fiókjaiban olyan kötelezvények,
váltók és hitellevelek lapultak, amelyek aláírói között európai főnemesek, uralkodók és más befolyásos emberek tucatjai voltak, a század végére pedig odáig fajultak a dolgok, hogy például a francia udvar szinte teljes költségvetésének megfelelő adóslevelet birtokoltak.
A vég:
1286-ban IV. (Szép) Fülöp kerül a francia trónra, s akiről az a hír járta, hogy nyíltan felvállalta a konfliktusokat, ínséges időkben szemrebbenés nélkül megadóztatta az egyházi birtokokat, melyre a pápa természetesen igen erőteljes válasszal kiátkozta az akkor még csak 35éves királyt. De mindezen intézkedés ellenére az francia államcsőd elkerülhetetlenné vált, ráadásul a templomos lovagok már több ízben is jelezték, hogy nem hiteleznek tovább az országnak. Fülöp elképesztő cselt szőtt: Párizsba hívja az összes francia templomos vezetőt, azzal az ürüggyel, hogy a pénzügyi elszámolások dolgában szeretne velük tárgyalni; ezzel párhuzamosan intézkedett, hogy a királyság területén írják össze az összes rendtagot és szimpatizáns, majd (ugyanarra a napra időzítve) rendházaikba „kérette” őket.
Nos, 1307. október 13-án délben (állítólag pénteki nap volt…) Fülöp elitkatonái (a testőrség és a katalán zsoldosok) egyidőben több tucat franciaországi helyszínen rajtaütnek a templomosokon, a legtöbbjüket válogatás nélkül lemészárolják, majd az ezt követő házkutatások során felkutatják és elégetik azokat a váltókat, kötelezvényeket és más dokumentumokat, amelyek a francia állam eladósodottságát bizonyították.
Olyan volt ez, mintha napjainkban egyik-másik – nagyon eladósodott – állam hírszerzése behatolna mondjuk az IMF (vagy bármelyik nagy hitelfolyósító) számítógépes rendszerébe, a báziskönyvtárban kikeresné az ország nevét tartalmazó mappát és a „Del” gomb elegáns megnyomásával végleg megszabadulna adóssága tetemes részétől. Az életben hagyott vezetőket, élükön a rend 23. (és egyben utolsó) nagymesterével, Jacques de Molay-vel egyházi büntetőeljárásnak vetik alá. A kor szokásainak megfelelően a kihallgatásoknak (nevezzük nevén: a koncepciós pereknek) külön bukét adtak az elkerülhetetlen kínzások, amelyek hatására bizony a templomosok gyakorlatilag mindent bevallottak, amit a fejükre olvastak.
Alig 40 nap múlva Kelemen pápa kiadja a Pastoralis Præminentiæ című bullát, melyben minden európai keresztény uralkodót felszólít a templomos rend felszámolására, birtokaik és ingóságaik elkobzására. Több ezer templomos végzi várbörtönben, vízbefojtva, máglyán, akasztófán vagy bárd alatt; aki túléli, az elbujdosik vagy meakulpázik és onnan kezdve úgy éli tovább életét, hogy tudja: haláláig célkeresztben lesz.
A rendet 1312-ben száolják fel teljes egészbén, 1314 márciusában Jacques de Molay-t és Geoffroy de Charnay-t a Notre Dame székesegyházzal szemben, a Zsidók szigetén (Ile aux Juifs, ami azóta a Szajna hordaléka miatt "összenőtt" az Ile de la Cité-vel) máglyán megégetik.
Nagyon jó kis összefoglaló :D
VálaszTörlés