Darabszám és a műalkotások értéke szerint egyike a legjelentősebb őskori festett barlangoknak. A festmények és karcolatok nagy része a magdaléni korszakból való, azaz 15-17 ezer éves. Egyike a Vézère-völgyi festett barlangoknak, amelyek a Világörökség részét képezik.
Hogy találtak rá?
Egy sövény mögött találta meg 4 gyerek a barlang bejáratát 1940. szeptember 12-én, és rögtön szóltak tanítójuknak (a helyi idegenvezetés szerint a gyerekek megegyeztek, hogy örökre megtartják titkuknak a barlang létét. De mint minden tinédzser titok, ez is csak rövid ideig volt az. A gyerekek 3 nap múlva szóltak tanítójuknak), Léon Lavalnak, aki egyből felhívta az őskorkutató Henri Breuil figyelmét a barlangra. Így elsőként Henri Breuil látogatta meg szakemberként a barlangot, majd később rengeteg tudós és más érdeklődő jött a tehenet, bölényt és lovat ábrázoló falfestmények megtekintésére és kutatására.
A barlang felépítése
A barlang méreteit tekintve nem túl jelentős, a járatok összesen alig 250 métert tesznek ki. A bejáratot valamelyest kivájták, hogy alkalmassá váljon a turisták számára a látogatásra. Kiépítettek egy három előcsarnokból álló beléptető rendszert is. A barlang további része nagyjából egységes, azonban az egyes részek más-más nevet kaptak.
- A Bikák terme (Salle des Tauraux) vagy Körcsarnok csak festményeket tartalmaz, mivel kalcit oldalfal nehézkessé teszi a vésést. Az itt található festmények rendkívül látványosak, egyesek akár az ötméteres hosszúságot is elérik. Két őstuloksor (kettő az egyik, három a másik oldalon) látható a egymással szemben a barlang falán. Az északi oldalon található tulkok mellett továbbá mintegy tíz szarvas is található, illetve egy hatalmas állat, amelyet csak egyszarvúnak neveznek a homlokán lévő két egyenes vonás miatt. A déli oldalon három nagy bölény közvetlen szomszédságában három kisebb rajz, ezek közt vörösre festett is van, illetve hat apró szarvas és a barlang egyetlen medveábrázolása.
- A Központi mélyedés (Diverticule axiale), a Körcsarnok meghosszabbodása, egy szintén festményekkel díszített folyosó. Az itt található alkotások vízibölényt, szarvast és kőszáli kecskét ábrázolnak, és számos jelet (pontokat, vonásokat) tartalmaznak.
- Az Átjáró (Passage) egy viszonylag alacsony része a barlangnak, ahol a festmények már korábban nagyban lepusztultak a nagyfokú levegőmozgás miatt.
- A Hajó (Nef) az átjáró meghosszabbításaként lévő magasabb folyosó. Itt négy csoport különböztethető meg: a Vésetek, a Fekete tehén, az Úszó szarvasok és a Keresztezett bölények csoportja figyelhető itt meg nagyszámú jel mellett. A Fekete tehén mellett fáklyákat, festékanyagot és élelmiszermaradékot is találtak.
- Az Apszis (Abside) egy kör alakú terem a Hajó és az Átjáró találkozásánál. Itt is rengeteg véset, illetve állatfestmény látható, többek között Lascaux egyetlen rénszarvas-ábrázolása. Itt is nagy számban kerültek elő használati tárgyak (fáklyák, vésők, dárda).
- A Gödör (Puits), 4-5 méteres folyosó az Apszisból, tartalmazza minden bizonnyal a legegyedibb ábrázolást a barlangban. Egy madárfejű ember látható, amint épp elesik talán egy nyíllal sebzett bölény vagy egy távolodó orrszarvú miatt.
Kialakulásuk
Úgy vélik a barlang szakrális funkciókat látott el, veszélyes állatok (pl: medve, bölény) áldozati helye volt. A rajzok mellett nagy számban látni vonásokat is. Ha valószínűleg tényleges jelentésük nem is volt, felfoghatók mint egy őskori írás példája.
A falakon lévő állatok nem a táplálkozási szükségleteket látták el. Keletkezésükkor a környéken nagy számú rénszarvaspopuláció élt, mindennek ellenére mindössze egy ilyen ábrázolás készült. Feltűnő továbbá, hogy a képek se tájat, se növényeket nem ábrázolnak
 |
| bikák |
 |
| bika |
A barlangrajzok többségének a kora nehezen megállapítható a hagyományos kormeghatározási módszerekkel. Pusztán a szénrajzokat lehetett vizsgálni a 14-es szénizotóp vizsgálattal. Ennek eredményeképp 15 000-17 000 évesre teszik a festményeket, azaz az alsó magdaléni korból valók.
 |
| vadló ábrázolás |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése