Carnac, a rejtélyes kövek
A Világ legnagyobb kőegyüttese. Nemcsak több kő van itt, mint Európában bárhol, de elrendezésük lptéke, a 8km hosszú terület is a legek közé sorolja. A népről, mely itt élt és a köveket emelte Los Mirralles-he hasonlóan keveset tudunk, de ügyes "mérnökökkel" és hatalmas munkaerővel rendelkezhettek.
3 jelentős kőcsoportra osztahtóak : Carnac városától északra, Le Ménecben, Kermarióban és Kerlescanban találhatók.
- Le Ménec mellett 1099 követ rendeztek el 11 sorban egy 1km hosszú és 100m széles területen
- Kermarióban: 1,2km hosszú 10 kősorból álló együttes
- Kerlescan: 13 rövid kősor, összesen 540 kőtömb, melyet 800m után egy 39 kőből álló félkör zár le. Van egy negyedik, az előzőeknél sokkalta kisebb Le Petit Ménec-nél, mely mindössze 100 kőből áll.
A kőegyüttesek nagyjából egyformák, mind nyugati fekvésű és minél keletebbre haladunk, annál közelebb állnak egymáshoz és annál magasabbak a kövek, viszont változó a helyzetük, néhol egyenes sorokban futnak, néhol pedig párhuzamos görbék mentén, és igen eltérő a magasságuk: a legkisebb kb. 90cm (Le Ménec), a legnagyobb 7m (Kermario).
Összességében közel 3000 kőtömb található itt, mely az eredetinek csaknem a fele. Korrodálódtak, vagy elhordták őket a helyiek. A köveket különböző időkben állították fel, isz.e.3500 és 1500 közöttre tehető, tehát nagyjából egykorú a piramisokkal és a Stonehangel is.
Mint ahogy írtam azt, hogy kik lehettek, akik ezeket a kőtömböket idehordták és felállították erősen homály fedi, de tény, hogy magas szintű zsenialitásra utal, hiszen a kövek abból az időből származnak, amikor a kereket még nem ismerték. Ennek ugyanis első bizonyítékai isz.e. 1000 körül jelennek meg, bár elképzelhető, hogy mégiscsak használták korábban is. A köveket gránitból fejtették ki, és a közeli bányától vonszolták el idáig, amihez óriási munkacsapat kellett, ugyanis a nagyobb kövek elérték a 350t súlyt, ami azért is volt érdekes, mert a férfiak átlagéletkora ekkor 36év volt, a nőké 30, így nemvalószínű, hogy aki elkezdte a munkát, az megérte volna a munkafolyamat egyes szakaszának befejezését.
A kövek nem a környék legrégibb leletei, nem messze innen domsírokat (famulus) is találtak, melyek kb. isz.e . 4 000 környékén keletkezhettek.
De!!!!
Kermario tájolása egy álló kőre mutat, amely Kercado sírjának bejáratát jelzi. A sír maga nagy, fűvel benőtt földhalom, tetején egyetlen kővel, belsejében pedig kővel szegélyezett folyosóval, amely négyszögletes kő sírkamrához vezet, ahova az egymást követő nemzedékeket temették, bejárata a téli napforduló napkeltéjének irányába néz. Belsejében kövek szegélyezte folyosó vezet egy tágas kőkamrába. Ez az i. e. 4700 (!!!!!!!)körül emelt halomsír Európa legrégibb fennmaradt építménye, és az egyiptomi piramisoknál is régebbi…
A kövek rengeteg találgatásra adtak okot és nemcsak a ma kor, de már az ókor embere is foglalkozott vele, hogy mi lehetett a pontos funkciója.
Az egyik legnépszerűbb elmélet szerint Carnac vallási központ lehetett, köveit az ősi bretonok imádták. Jóval később a rómaiak vették birtokukba őket, és saját istenségeik nevét vésték rájuk. A kereszténység eljövetelével kereszteket és más szimbólumokat faragtak a kövekre. A helyi néphagyomány szerint azonban a kövek voltaképpen római katonák, akiket a helybéli szent és korábbi pápa, Cornelius (Kornél) változtatott kővé azután, hogy elűzték Rómából és visszakergették szülőföldjére, Bretagne-ba.
Hiedelem, legenda....
Az egyik (legalább a középkorig általános) hiedelem szerint a kövek fokozták a termékenységet, ezért a meddő asszonyok éjszakákon át aludtak egy-egy viasszal, olajjal és mézzel megkent cromlechen (több állókövön vízszintesen végigfektetett kőlapon), vagy felhúzták a szoknyájukat és fölé guggoltak, vagy lecsúsztak rajta, hogy magukba szívják mágikus erejét. A jelek szerint sokan hittek benne, hogy az állókövek őseiknek az örökkévalóság számára megkövesült szellemeit képviselik. Talán a hívek helyét jelölték ki, akik a termést és az állatokat megáldó druida papok szertartásaira gyűltek össze. Vagy egyszerűen a holtak emlékművei voltak? A Carnac szó breton nyelven azt jelenti: "a holtak temetője".
Egy új keletű elmélet sajátos célt tulajdonít a köveknek. Carnac és más megalitikus lelőhelyek tanulmányozása arra a következtetésre vezette Alexander Thomot, hogy a menhirsorok építői fejlett csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, és a köveket vagy az égitestek, elsősorban a Hold, a Nap és a csillagok, mozgásának tanulmányozására állították fel, vagy hatalmas csillagászati óra ként használták, amellyel meg lehetett határozni például a szántás és a vetés idejét. Thom szerint ebben a Holdobszervatóriumban a legfontosabb kő a locmariaquer-i, Er Grah (Tündérkő) néven ismert, ma már összetört megalít volt. A követ irányjelzőként használva, a holdkeltét és nyugtát, akár a 13 km-re lévő halmokról és kövekről is meg lehetett figyelni.
3 jelentős kőcsoportra osztahtóak : Carnac városától északra, Le Ménecben, Kermarióban és Kerlescanban találhatók.
 |
- Le Ménec mellett 1099 követ rendeztek el 11 sorban egy 1km hosszú és 100m széles területen
- Kermarióban: 1,2km hosszú 10 kősorból álló együttes
- Kerlescan: 13 rövid kősor, összesen 540 kőtömb, melyet 800m után egy 39 kőből álló félkör zár le. Van egy negyedik, az előzőeknél sokkalta kisebb Le Petit Ménec-nél, mely mindössze 100 kőből áll.
A kőegyüttesek nagyjából egyformák, mind nyugati fekvésű és minél keletebbre haladunk, annál közelebb állnak egymáshoz és annál magasabbak a kövek, viszont változó a helyzetük, néhol egyenes sorokban futnak, néhol pedig párhuzamos görbék mentén, és igen eltérő a magasságuk: a legkisebb kb. 90cm (Le Ménec), a legnagyobb 7m (Kermario).
Összességében közel 3000 kőtömb található itt, mely az eredetinek csaknem a fele. Korrodálódtak, vagy elhordták őket a helyiek. A köveket különböző időkben állították fel, isz.e.3500 és 1500 közöttre tehető, tehát nagyjából egykorú a piramisokkal és a Stonehangel is.
 |
Mint ahogy írtam azt, hogy kik lehettek, akik ezeket a kőtömböket idehordták és felállították erősen homály fedi, de tény, hogy magas szintű zsenialitásra utal, hiszen a kövek abból az időből származnak, amikor a kereket még nem ismerték. Ennek ugyanis első bizonyítékai isz.e. 1000 körül jelennek meg, bár elképzelhető, hogy mégiscsak használták korábban is. A köveket gránitból fejtették ki, és a közeli bányától vonszolták el idáig, amihez óriási munkacsapat kellett, ugyanis a nagyobb kövek elérték a 350t súlyt, ami azért is volt érdekes, mert a férfiak átlagéletkora ekkor 36év volt, a nőké 30, így nemvalószínű, hogy aki elkezdte a munkát, az megérte volna a munkafolyamat egyes szakaszának befejezését.
A kövek nem a környék legrégibb leletei, nem messze innen domsírokat (famulus) is találtak, melyek kb. isz.e . 4 000 környékén keletkezhettek.
 |
De!!!!
Kermario tájolása egy álló kőre mutat, amely Kercado sírjának bejáratát jelzi. A sír maga nagy, fűvel benőtt földhalom, tetején egyetlen kővel, belsejében pedig kővel szegélyezett folyosóval, amely négyszögletes kő sírkamrához vezet, ahova az egymást követő nemzedékeket temették, bejárata a téli napforduló napkeltéjének irányába néz. Belsejében kövek szegélyezte folyosó vezet egy tágas kőkamrába. Ez az i. e. 4700 (!!!!!!!)körül emelt halomsír Európa legrégibb fennmaradt építménye, és az egyiptomi piramisoknál is régebbi…
A kövek rengeteg találgatásra adtak okot és nemcsak a ma kor, de már az ókor embere is foglalkozott vele, hogy mi lehetett a pontos funkciója.
Az egyik legnépszerűbb elmélet szerint Carnac vallási központ lehetett, köveit az ősi bretonok imádták. Jóval később a rómaiak vették birtokukba őket, és saját istenségeik nevét vésték rájuk. A kereszténység eljövetelével kereszteket és más szimbólumokat faragtak a kövekre. A helyi néphagyomány szerint azonban a kövek voltaképpen római katonák, akiket a helybéli szent és korábbi pápa, Cornelius (Kornél) változtatott kővé azután, hogy elűzték Rómából és visszakergették szülőföldjére, Bretagne-ba.
Hiedelem, legenda....
Az egyik (legalább a középkorig általános) hiedelem szerint a kövek fokozták a termékenységet, ezért a meddő asszonyok éjszakákon át aludtak egy-egy viasszal, olajjal és mézzel megkent cromlechen (több állókövön vízszintesen végigfektetett kőlapon), vagy felhúzták a szoknyájukat és fölé guggoltak, vagy lecsúsztak rajta, hogy magukba szívják mágikus erejét. A jelek szerint sokan hittek benne, hogy az állókövek őseiknek az örökkévalóság számára megkövesült szellemeit képviselik. Talán a hívek helyét jelölték ki, akik a termést és az állatokat megáldó druida papok szertartásaira gyűltek össze. Vagy egyszerűen a holtak emlékművei voltak? A Carnac szó breton nyelven azt jelenti: "a holtak temetője".
Egy új keletű elmélet sajátos célt tulajdonít a köveknek. Carnac és más megalitikus lelőhelyek tanulmányozása arra a következtetésre vezette Alexander Thomot, hogy a menhirsorok építői fejlett csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, és a köveket vagy az égitestek, elsősorban a Hold, a Nap és a csillagok, mozgásának tanulmányozására állították fel, vagy hatalmas csillagászati óra ként használták, amellyel meg lehetett határozni például a szántás és a vetés idejét. Thom szerint ebben a Holdobszervatóriumban a legfontosabb kő a locmariaquer-i, Er Grah (Tündérkő) néven ismert, ma már összetört megalít volt. A követ irányjelzőként használva, a holdkeltét és nyugtát, akár a 13 km-re lévő halmokról és kövekről is meg lehetett figyelni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése