Kínai piramisok


Kínai piramisok

A kínai piramisok ősi temetkezési halmok és mauzóleumok, amelyeket a korai kínai császárok és hozzátartozóik földi maradványai számára emeltek. A ma ismert kínai piramisok közül 38 Xi'an várostól 25 - 35 km-re északnyugatra található, Kína középső részén, Senhszi tartományban. Közülük is a legismertebb az első kínai császár, Csin Si Huang-ti sírhelye, ahol a császár maradványait védő agyaghadseregre bukkantak, de piramisok épültek a Han, Tang, Sang és a Nyugati Hszia dinasztia idején is.
A piramisok általános jellemzője, hogy lapos tetejük van, és jobban hasonlítanak a Mexikóvárostól északnyugatra feltárt Teotihuacan piramisaira, mint az egyiptomi piramisokra.

Általános leírás

A történelmi Kína építészeti alkotásai közül jól ismert a nagy fal vagy a tiltott városok, de a kínai piramisok léte a nagy nyilvánosság és a történészek számára is egészen az 1990-es évek elejéig ismeretlen volt. Kínában mintegy 100 piramist tartanak nyilván, amennyiben piramison négyzet és téglalap alapú (csonka) gúla építményeket értünk. Ezek nagy része Xi'an város közelében találhatóak, mintegy 70 mérföldes körzetben a Qin Lin Völgyben. További piramisok lelhetők fel Qin Ling Shan hegységben, Xianyang városka közelében, Stensi mellett, a Wei Ho folyó mentén, a Taibai Shan hegységben és Shandongban egy lépcsős, ún. Kő Piramis is fellelhető.

Megismerésük története

Xi'an környéki piramis James Gaussman eredeti felvételén
Kína legendái között már az ősidőkben is élt legenda a "fehér piramisról", aminek valóságalapjában kételkedhetett a tudomány a közelmúltig.
Az első felvétel a második világháború végén, 1945-ben készült az építményekről a Qui Ling Shan hegyektől 60 mérfölddel délre Xi'an tartomány délnyugati részén egy James Gaussman nevű pilóta által. Ezt a felvételt hivatalosan az amerikai hadsereg csak 45 év elteltével publikálta, mindazonáltal 1947. március 28-án megjelent egy cikk a The New York Times-ban az "állítólagos" kínai piramisokról, amire (legalább is hivatalosan) nem figyelt nagyon oda senki. Ebben a cikkben a piramisok magasságát 1000, a szélességüket 1500 lábnak becsülték. Az egyetlen, sok spekulációnak alapot adó felvétel 2 nappal később a New York Sunday News-ban jelent meg 1947. március 30-án.
Az ezt követő hidegháborús időszakban a terület Kína elzárt zónája lett, ahová "idegeneknek" bejutni szinte lehetetlen. Újabb értesülésüket létezésükről 1967-ben Robert Charroux szolgáltatott a nyugati világnak. Az első nyugati utazó, aki eljutott a lezárt övezetbe, egy német író, Hartwig Hausdorf volt, aki számos felvételt készített róluk és megjelent műve, a Die Weisse Pyramide ("A fehér piramis") 1994-ben előbb németül jelent meg, majd lefordították angol nyelvre is The Chinese Roswell ("A kínai Roswell") címen 1998-ban. Ezt követően számos honlapra felkerültek a képek a kínai piramisokról, azonban egzakt régészeti információk mind a mai napig nem állnak rendelkezésünkre. Ennek ellenére a Google map vagy Google Earth műholdas keresőkön bárki meggyőződhet az építmények létezéséről.

Méretük, szerkezetük

Formájukat tekintve négyzet alapú gúlák vagy csonkagúlák. Nem ismert, hogy egykor állt-e építmény a csúcsi részen vagy sem. A legnagyobbak alapterülete eléri a 160x167 méteres nagyságot, a kisebbek körülbelül 50x50 méteresek. Magasságuk kisebb az alapok élhosszúságánál, átlagban harmad vagy negyed olyan magasak (50-20 m). A Maoling mauzóleum magassága mintegy 46m. Építőanyaguk föld és agyag, kisebb részben kő, mára már számos helyen megrongálódtak, nem kis részben a mezőgazdasági művelés hatására. Kőpiramis Shangdonban áll, 20 m magas. Csúcsépítményük valószínűleg nem volt. Az ún. Nagy Fehér Piramis a legnagyobb, alapja 222x217 m, ami jól összevethető a gizai Kheopsz-piramis alapjának méreteivel: északi oldal: 230,26 m, déli oldal: 230,45 m, keleti oldal: 230,39 m, nyugati oldal: 230,3 m. Ugyanakkor magasságuk apaéleikhez képest nem olyan magasak, mit az egyiptomi piramisok esetében. Ennek valószínű oka az eltérő építési anyagban keresendő, ugyanis az egyiptomi piramisok kőből, a kínaiak föld és agyag keverékéből épültek.

Rendeltetésük és koruk

Gaozong Tang császár sírépítményéhez vezető út, egyike a számos Tang kori császári mauzóleumnak Xian környékén.
A szomszédos Xi'an ókori császárváros közel fekszik a piramisokhoz. Egyes elképzelések szerint az előkelők temetkezési helyéül szolgált a Tang dinasztia korában. Mások véleménye szerint a teotihuacáni és gízai piramisokhoz hasonlóan egyes részei az Orion csillagképet mintáznák, szintén spekuláció egyelőre. Valószínű, hogy már a Shang és Zou periódusban is a helyükön álltak. A kínai kora bronzkor Shang-kora i. e. 18-11. században volt, a Korai Zhou-kornak vagy Nyugati Zhou-kornak i. e. 11. századtól – i. e. 771.-ig tartó időszak késő bronzkori Kínáját nevezik. A helyi szerzetesek az építmények korát 4600 évesre becsülik, ennek valóságtartalma nehezen ítélhető meg, mindenesetre valószínű, hogy már az ókorban is léteztek. Állítólag egy, a híres agyaghadsereg mellett álló földhalom feltárásakor olyan szövegek kerültek elő, amelyek szerint a halmok a kínai császárok nyughelyeként szolgáltak volna. A szöveg valódiságát az alapozza meg, hogy említést tesz az agyaghadseregről is. Az azonban nem világos, hogy mely halmokról szól, illetve, hogy a legnagyobb, ún. "fehér piramis" is egy időben készült volna-e a mauzóleumokkal és a többi piramissal. A kínai kormány 2050-ig eláll a helyszín külföldi részvételű régészeti feltárásától.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A turul madár

A griffmadár

Kőműves Kelemen legendája