Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2015

Miért repülnek a vadludak "V" alakban

Kép
Ahogy közeledik a rossz idő, úgy lehet egyre többször látni vadlibákat, ahogy dél felé repülnek. Minap a lányom megkérdezte, hogy miért repülnek "v" alakban....hát hirtelen én sem tudtam rá a választ, úgyhogy utána néztem: A vadlibák csoportosan „V”-alakban szállnak. Repülés közben mozgatják szárnyukat, s a levegő felhajtóereje fenntartja a következő libákat. Így lehetséges, hogy 71%-kal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mintha csak egyetlen pár repülne. Amikor a vezető liba elfárad, egy másik veszi át a helyét az élen. Lehet, hogy ő nem a legöregebb, a többiek mégis egyként követik. Folyamatosan minden vadlibára rákerül a sor. Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy az elsőket bíztassák erőfeszítéseikben. Ha egy vadliba kirepül a sorból, és egyedül próbál célhoz érni, azonnal lelassul, mert nem segíti őt többé a levegő emelő hatása, amelyet a többi vadliba szárnycsapásai biztosítanak számára. Így gyorsan visszarepül a sorba, hogy repülése könnye

Michigan háromszög

A minap az egyik csatornán láttam róla egy kisfilmet. Fel is kaptam a fejem, úgyhogy kissé utána olvasgattam... A Michigan tó a nagy tavak egyike az USA-ban. A tó onnan kapta hírét, hogy több furcsa baleset és eltűnés fűződik hozzá. 1937. Április 28. Donner kapitány hajóval kel át a tavon. Fáradtságra való hivatkozással visszavonul a kabinjába, meghagyva a másod tisztnek, hogy pár óra múlva ébressze fel. E közben a hajó épp a tó közepén haladt át...a másod tiszt a parancsnak megfelelően később ment is, hogy a kapitányt felébressze, de az nem volt a kabinjában. Kijönni onnan senki se látta, nem volt se vihar, se semmi egyéb időjárási anomália ami esetleg azt feltételezhetné, hogy a kapitány vízbe esett. Sose került elő. 1951. Június 23. A northwest airline egyik járata, ami New Yorkból tartott Mineanapolis felé, a rossz időjárásra való tekintettel útirányt változtat, és a Michigan tó fölött repül el. A tó közepére érve teljességgel megszűnt vele a kommunikáció, és a gép 58 utassal a

Tázlári homokdomb titka

Kép
Bács-Kiskun megyei kis település, Soltvadkerttől nem messze. A település népszerűségét a hobbi történészek körében, az ipari park létesítését megelőző régészeti feltárás hozta meg. A leendő telephely alatt ugyanis árpád-kori temetőre bukkantak, mely közel 200 sírt rejtett magában. A sírok körül aztán megtalálták magának a templomnak is a maradványait, melynek különös jelensége, hogy nem a megszokott kelet-nyugati tájolású, ahogy a keresztény templomokra az jellemző. A templom további furcsasága, hogy egyetlen térkép sem említi II. József után (1780-1790), pusztán a szájhagyományokban maradt fenn, hogy a falu határában volt valaha egy templomhegy. A feltárás során kiderült, hogy valószínűleg a tatárjárás során pusztult el teljesen az épület, és vált a földdel egyenlővé. A templomot 3 árok veszi körül, mely valószínűleg védelmi szerepet töltött be a régi időkben. Az árkokban vasszerszámokat is találtak, valamint további sírokat, melyből arra lehet következtetni, hogy a temető fol

Platón: Kritiász

PLATÓN KRITIASZ1  (Kövendi Dénes fordítása) {106a}*  I. TIMAIOSZ  Mint aki hosszú út után végre megpihen, oly örömmel szabadulok meg előadásom szerencsés lebonyolítása2 pillanatában, Szókratész. Ahhoz az istenhez pedig, aki a valóságban már réges-régen, fejtegetéseinkben azonban csak az imént jött létre, könyörgéssel fordulok, hogy adja meg fennmaradását azoknak a szavaimnak, amelyek megfelelőek, ha ellenben egyet-mást akaratlanul a dallamtól eltérően mondtunk, mérje ránk az illő büntetést. A méltó büntetés pedig az, ha azt, aki hamisan énekel, tisztán éneklővé teszik. Hogy tehát a jövőben helyesen szólhassunk az istenek születéséről, könyörgünk, adja nekünk orvosságul a legtökéletesebb és legjobb orvosságot: a tudást. Most pedig könyörgésünk elhangzása után – ahogy megállapodtunk – Kritiasznak adjuk át a szót.3 KRITIASZ Átveszem a szót, Timaiosz, de miként beszéded elején te is elnézést kértél, mert nagy dolgokról kell szólanod, {107a} úgy kérem ezt én is tőletek, sőt mo