Szeléné, a Hold Istennő mítosza

Ahogyan a Hold előidézi az apály-dagály változását, úgy befolyásol a Föld körül keringő égitest minden élő szervezetet. A mitológia a nőiességgel azonosította a Holdat, melynek ciklusa megegyezik a termékenységgel és a szüléssel is. 

A Hold az éjszaka bolygója; a szépséget, a fényt jelképezi a sötét végtelenben. A Hold általában a női princípium, az odaadás, a termékenység, a természet ciklikusságának, változékonyságának jelképe. „Hozzá rendelték a vizet, az égtájak közül Északot, az évszakok közül a telet.

A (teli)hold istennője Szeléné, akinek különleges varázserőt tulajdonít a hagyomány. Legendája épp oly különleges, mint a Hold ránk, emberekre gyakorolt hatása. 

A legnépszerűbb verzió szerint, Szeléné szerelembe esett egy halandó férfiba, akit Endümion-nak hívtak.  A férfi szépségétől megigézve, Szeléné azt kérte Zeusztól, hogy szerelmese örök életű legyen, így sohase kelljen elválniuk egymástól. 
Zeusz teljesítette a kérését, de olyan formában, hogy Endümión az örök életét örök álomban töltötte. Nyitott szemmel örök álomba szenderült, de ezzel legyőzte az időt és az elmúlást. 
Szeléné minden éjjel leszállt az égről, hogy ezüstös sugaraival megcsókolja kedvesét, aki Milétosz közelében a Latmosz-hegy barlangjában aludt.
Szeléné és Endümión szerelméből ötven leányuk és egy fiuk Naxosz született. 
Endümión szentélye Herakleiában a Latmosz-hegy déli lejtőinél áll – tágas érkezési csarnok oszlopos előudvarral, mögötte egy lópatkó formájú belső helyiség – a férfi alvóhelye.