4 szárnyú dínó

Egy kivételesen épen maradt őshüllő maradványait tárták fel Kínában, amely valószínüleg mind a négy lábán kiterjedt tollruhát viselt. Az Anchiornis huxleyi így a jelenleg ismert legősibb tollas dinoszaurusz, előkerülésével pedig az evolúció számos kérdésére ad választ.
Kínai kutatók a Nature magazin hasábjain most megjelent írásukban nem kevesebbet állítanak, minthogy megtalálták minden madarak anyját. Az Anchiornis huxleyi névre keresztelt faj ugyanis nagyjából 164-158 millió éve élhetett, testét kiterjedt tollruházat borította, felépítése pedig jól mutatja a madarak testalkata felé mutató evolúciós utat.
Az Anchiornis korántsem az egyetlen tollas hüllő a középidőből, azonban kétség kívül a legidősebb. A híres Archaeopteryx is csak nagyjából 150-145 millió éve szelte az eget, vagy legalábbis aktívan próbálkozott vele, ugyanis testfelépítése kora ellenére meglepően hasonlít a mai madarakéra, tollainak lenyomata pedig remekül fennmaradtaz utókornak. Kevésbé tudott, de sok más dínó is viselt tollakat, például a Jurassic park című filmből ismert velociraptor is. Bár a hüllőt a filmvásznon csupaszon ábrázolták, számos lelet bizonyítja, hogy gazdag tollruhában vadászhatott annak idején (és némileg kisebb is volt mint ahogy Spielberg megálmodta). Az eddigi leletek azonban nem álltak össze egységes képpé, a madarak kialakulását leíró elméletek ugyanis rendre a tollas dínóktól származtatják őket, azonban az Archaeopteryx jóval idősebb, mégis jóval madarabb, mint a többi előkerült lelet. Ezt a problémát orvosolja a most bemutatott Anchiornis, amely a későbbi tollas hüllők és a madarak tulajdonságait egyesíti.
A madárősnek két példányát sikerült fellelnie a Dr. Xing Xu vezette kutatócsoportnak. A leletek tanulsága szerint két fajta toll borította az állatot. Az egyik a csak 'dínó pihe'-ként emlegetett finom szálpamacsok, amelyek a fejet és a nyakat ékesítették, a másik típus jobban hasonlít a mai madarak evezőtollaira, és a mellső és hátsó lábakon volt megtalálható. A leghosszabb ilyen evezőtollak a későbbi leletektől eltérően a csuklón helyezkedtek el. Az elképzelések szerint ezek együttesen sem voltak képesek a talajról a levegőbe emelni az állatot, azonban egy nagyon áramvonalas alakot biztosítottak, ami a siklást már lehetővé tehette. Larry D. Martin, a Kansasi Egyetem paleontológusa szerint a hüllő valószínüleg fákon élhetett, és az ágak között siklott szárnyainak segítségével. "Egy dínó nem tudott volna normálisan sétálni a földön ilyen tollazattal" -tette hozzá.
Xu nemrég egy konferencián elmondta: "Ezek a fosszíliák megerősítik, hogy a madár-dinoszaurusz hipotézis helyes, és hogy a madarak a theropod dinoszauruszoktól származnak. Ez a ragadozó dínók egy csoportja ahova például az allosaurus és a velociraptor is tartozik."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A turul madár

Kőműves Kelemen legendája

A griffmadár