Babolovszkij Kehely




De hogyan lehetséges az, hogy több mint másfél évszázaddal a 2. világháború előtt képesek voltak odaszállítani egy 160 tonnás gránittömböt, amire valószínűleg még ma sem vagyunk képesek? A másik hihetetlen állítás az, hogy véső és kalapács segítségével készítette el a mester a kádat egészen figyelemre méltó pontossággal.
Szentpétervár mellett van egy furcsa hely, amit kevesen ismernek, és ahol található egy kőből készült kézműves remekmű, egy óriási kád, melynek létrehozásához egy olyan technikát használtak, amit valószínűleg jól ismertek az ókori Egyiptomban és más ókori kultúrákban. Hogy miért merült feledésbe őseink lenyűgöző technológiája, arra kevés magyarázat létezik. Nagyon is lehetséges, hogy ezt az örökséget a Vízözön előtti kor lakói hagyták ránk.


Ezt a tárgyat "Babolovszkij Kehelynek," vagy "Az orosz birodalom fürdőkádjának" is nevezik, de utalnak rá "Gránit remekműként" és a "Világ nyolcadik csodájaként" is. Ugyanakkor a hely nem tartozik Szentpétervár és környéke népszerű látványosságai közé.
A Babolovszkij palota romjai egy parkban találhatók, mintegy 2,5 kilométerre a Cári Palotától.

Az épületek része egy nyolcszögletű építmény, melyen beül található a hatalmas gránit tál, egy óriási monolit medence, melyet látszólag egyetlen darab vörös gránitból készítettek. A tál magassága mintegy 2 méter, átmérője 5,3 méter, a súlya pedig 48 tonna.

A Babolovszkij palota Nagy Katalin (1785) korában épült egyszintes épület egy medencével, melyet nyáron használtak.
A hivatalos történet szerint I. Sándor cár, Katalin unokája szerette ezt a helyet és változtatásokba kezdett a palotában, és elrendelte a fehér márvány helyett egy hatalmas gránit fürdő elkészítését, amellyel Samson Sukhanov neves szentpétervári kőfaragót bízta meg.

1818-ban egy finn szigetről hoztak egy 160 tonna súlyú gránit tömböt, majd a mester 120 tonna felesleget eltávolítva 10 év alatt elkészítette a kádat a legmagasabb minőségben. A számítások szerint mintegy 12 tonna vizet lehetett bele tölteni. Az óriási tál 45 centiméter vastag fala lehetővé teszi, hogy ellenálljon a több tonnányi víz nyomásának anélkül, hogy a gránit eltörne.

Miután a mester a munkával elkészült, falakat emeltek a kád körül, és egy nyolszögletű épületet húztak fel köré. Az épület belső kerülete mentén egy öntöttvasból készült gyalogoshíd található kapaszkodóval.
A 20. század azonban nem kímélte a Babolovszkij kastélyt és a parkot sem. A háború során az épületek elpusztultak, de a kád túlélte ezeket az éveket is. A németek el akarták vinni a gránit kádat, de nem bírtak vele, mert ebben az időben Európában nem rendelkeztek a szükséges technikai kapacitással, hogy felemeljék és elvigyék a közel 50 tonnás óriást.
Forrás: http://ujvilagtudat.blogspot.hu

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A turul madár

A griffmadár

Kőműves Kelemen legendája