Orkney, a skót megalitok

Ring of Bodgar

„Új megalit” Orkney legnagyobb szigetén

Az Orkney-szigetek legnagyobbján, a Mainlanden eddig ismert két fontosabb megalit mellett a 2002 óta tartó ásatások során egy harmadikat is föltártak. A sziget belsejében két tavat – egy sós- és egy édesvizűt – választ el az a földszoros, amelynek középső részén a régészek az elmúlt évtizedben a környék legrégebbre datált építményét (Ness of Brodgar) találták. Az eddigi kutatásokról a Science legújabb száma közöl cikket.

A Kr. e. 3200 körül épített, eddig csak részben föltárt komplexum központi részét egy közel ötszáz négyzetméteres „csarnok” maradványai alkotják, amelynek a közepén egy kereszt alakú szentély helyezkedik el. A csarnokot négy méter magas falak övezték, az egész komplexumot pedig egy száz méter hosszú fal vette körül.

Kr. e. 2800 körül, mintegy 200 évvel a Stonehenge előtt keletkezett az a már régebb óta ismert másik építmény, amely a földszoros déli végét foglalja el (Stones of Stenness). 10-12 hatalmas kőoszlopából csupán négy áll ma is, ám a többi helye is tisztán kivehető. Ez a legrégebbi ma ismert olyan építmény, amely a henge és a kőkörök jellemzőit egyesíti. A henge-típusú építmény esetében a lényeg nem a hatalmas kövek alkotta kör volt, hanem egy kör alakú csatorna és a mellette futó töltés, amit ebben az esetben a közepén elhelyezkedő hatalmas kőkörrel kombináltak. A földszoros északi részén nem sokkal később egy hasonló, ám még nagyobb, 100 méter átmérőjű kőkör épült (Ring of Brodgar).
Az utóbbi két építmény már korábban ismert volt a régészek előtt. Pontosabb datálásuk mellett fontos új eredmény az, hogy a földszoros északi végén föltárt kőkör 27 megmaradt kőoszlopa összesen hét különböző forrásból származik, a legmesszebb éppen 15 kilométerre található fölállításuk végleges helyétől. A kutatók szerint ez arra utal, hogy nagyfokú együttműködés eredménye volt a henge létrejötte, hiszen a sziget különböző pontjain élő emberek közötti együttműködés eredménye volt a nagyszabású építkezés. A kutatók szerint ennek a folyamatnak részben oka, részben eredménye volt a kor komplex társadalmi struktúráinak kialakulása.

A legrégebbi kőkörök
Az új eredményekben nagy szerepe volt annak, hogy Alasdair Whittle és Alex Bayliss régészek a kormeghatározás új módszerét dolgozták ki a leletek korának pontos meghatározására. A megalitok mellett talált egyéb leletek – így faszénmaradványok vagy állati csontok – radiokarbon-meghatározása, amit matematikai modellel kombinálnak, képes arra, hogy 40 év pontossággal datálja az adott tárgyakat. Módszerük segítségével kimutatták, hogy az első nagyszabású építmények a Brit-szigeteken Kr. e. 4000 körül épültek. Ezek azonban még nem kőből, hanem földből készültek, és gátak és csatornák kör alakúra formált rendszeréből létrehozott komplexumok voltak. A datálás szerint aztán több mint ezer évvel később az Orkney-szigeteken hozták létre a henge és a kőkörök kombinálásából létrehozott sajátos építménytípust, ami aztán a kőkori Britannia legmaradandóbb jellegzetessége lett.

A kronológia mellett más tényezők is támogatják ennek a típusnak Orkney-szigeteki eredetét. Az Orkney-szigeteken ugyanis Kr. e. 3200 körül olyan jellegzetes, rovátkolt díszítésű kerámia jelent meg, ami aztán Britannia más tájain is elterjedt. A kerámia a köveknél sokkal könnyebben határozható meg a radiokarbon-eljárás segítségével, így világosan látható, hogy a jellegzetes rovátkolt kerámiák akkor terjedtek el szerte Britanniában, amikor Kr. e. 2800 után Orkney-n kívül máshol is kör alakú megalitok építésébe fogtak. A jellegzetes kerámia ráadásul a henge-ek és a kőkörök közelében került elő, így eléggé valószínűnek tűnik, hogy a rovátkolt díszítés és a kör alakban fölállított hatalmas kövek gondolata együtt terjedt el Britanniában. Orkney Kr. e 3000 körül azonosított jellegzetes háztípusa is fölbukkant a Brit-szigeteken mintegy 300 évvel később.

Miért épp ott?
A régészet bizonytalanságai között meglehetősen érdekesnek tűnik tehát a kör alakú megalitok elterjedéséről alkotott új elmélet. Jóval bizonytalanabb azonban a válasz arra a kérdésre, hogy vajon miért éppen a Brit-szigetek félreeső vidékén, az Orkney-szigeteken született meg az a régészeti kultúra, ami aztán a Brit-szigeten meghatározó lett. Egy messze nem általánosan elfogadott elmélet szerint Skóciában és Angliában Európából érkezett „hódítók” telepedtek meg, akik a földművelés ismeretét is magukkal hozták. Némely kutatók szerint az Orkney-szigetek újításaiért is ezek az új telepesek voltak a felelősek.

A kutatók számára a mezei egér egy faja, a Microtus arvalis kínál egy lehetséges megoldást. Ez az állat ugyanis teljességgel hiányzik a Brit-szigetekről, Európában viszont erősen elterjedt. A kutatók szerint a mezei egeret az Európából érkező telepesek hozták be az Orkney-szigetekre, ahol ma is jelentős populáció él. Az egerek csontmaradványainak elemzéséből kiderül, hogy nagyjából a „rovátkolt díszítésű” kerámiák megjelenésével egy időben bukkantak föl az egerek Orkney-n, ráadásul a DNS elemzése azt is kimutatta, hogy Orkney egereinek legközelebbi rokonai valahol Belgiumban vagy Észak-Franciaországban élnek. Az elmélet szerint tehát valahonnan a mai Belgium vagy Franciaország területéről érkező telepesek érkeztek Orkney szigetére a Kr. e. IV. évezred végén, akik magukkal hozták „rovátkolt díszítésű” kerámiájukat és mezei egereiket. Ezek a „hódítók” aztán más európai hódítókkal és a helyi lakossággal érintkezve alakították ki sajátos régészeti kultúrájukat, ami aztán meghódította a Brit-szigeteket.

Természetesen nem minden kutató osztja ezt az elméletet, mivel a mezei egerek érkezésén kívül kerámia, vagy más, régészetileg értékelhető nyoma nincs a mai Belgium vagy Franciaország területéről érkező telepeseknek. Éppen ezért egyelőre még rejtély, hogy miért éppen ezen a szigeten alakult a kőkörök jellegzetes formája. Az azonban nagyon valószínűnek tűnik, hogy a Kr. e. 2800 körül Orkney szigetén hatalmas kövekből fölépített kör alakú építmény mintául szolgált a Brit-szigeteknek.
Forrás: origo.hu