10 civilizáció, amely rejtélyes módon tűnt el - 3. rész - A Húsvét-szigeteki Civilizáció

A Húsvét-szigeten élők kultúrájának összeomlása egy másik klasszikus eset az „elveszett” civilizáció példájára. A kutatókat régóta foglalkoztatja, hogy vajon milyen sorscsapásnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy ez a hatalmas épített örökséget hátrahagyó, a szigetek között navigációs rendszerek segítségével több száz kilométert megtevő népcsoport civilizációja egyszer csak eltűnjön.

Jared Diamond Collapse című munkájában amellett érvel, hogy a Húsvét-sziget lakosai ugyan valóban szofisztikált módszereket dolgoztak ki, de azok nem voltak fenntarthatók. Az alatt az idő alatt, amikor megszállták a szigetet (700-1200), az itt élők az összes fát kivágták és minden természeti erőforrást kimerítettek, saját maguk sírját megásva ezzel.

A sziget legendái szerint egy törzs főnöke új otthont keresett. A helyet, amelyet választott, ma Húsvét-szigetként ismerjük. Halála után fiai felosztották egymás között a sziget területét. Valahányszor egy törzsfőnök meghalt, egy moait helyeztek el a sírjánál. A szigetlakók úgy hitték, ezek a szobrok megőrzik a halott főnök manáját. Remélték, ha a mana a szigeten marad, jó sors vár rájuk, elegendő lesz az eső és bő a termés. Mivel a legenda nagyon hosszú időn keresztül terjedt kizárólag szájhagyomány útján, lehetséges, hogy az évszázadok folyamán jelentősen megváltozott a tartalma.




Moainak (kiejtés: moái) nevezzük a Húsvét-szigeten található kőszobrokat. A legtöbb moait egy darabból faragták, de némelyik fejen egy különálló, pukaunak nevezett korong is elhelyezkedik. A 600-nál is több ismert moai a sziget partvonalának teljes hosszán szerteszóródva helyezkedik el. Legtöbbjüket a Rano Rarakuból bányászott szikladarabokból készítették. A bányában közel 400 további, befejezetlen moai található.
A jelek arra utalnak, hogy a munkát hirtelen hagyták abba, sok a sziklából csak félig kifaragott szobor. A szigetlakók gyakorlatilag az összes befejezett moait felborították, miután a szobrok készítése abbamaradt.
Bár a szobrokat általában fejekként említik, sokuknak van válluk, karjuk és törzsük is, melyeket az idők során betemetett a föld. Jelentésük mind a mai napig tisztázatlan, és számos elméletet állítottak fel velük kapcsolatban.
A legelterjedtebb vélekedés az, hogy a szobrokat a sziget polinéz lakói faragták 1000 évvel ezelőtt vagy még korábban. Újabb kutatások már elvetik, hogy a szobrok a polinéz kultúra munkái. A polinézeket megelőzően egy másik már bizonyosan élt a szigeten, ezért sokkal valószínűbb, hogy az alkotta meg a kőszobrokat. Az ásatásokkal nem kerültek elő olyan szerszámok amelyek kőfaragásra alkalmasak és a polinézek ősi eszközei között is jobbára kőszerszámok vannak amelyek kőfaragáshoz alkalmatlanok.
Az elméletek szerint a szobrok vagy a szigetlakók halott felmenőit ábrázolják egyfajta síremlékként, vagy fontos, a szobrok készítésekor még élő személyiségeket, esetleg a készíttető család státuszát szimbolizálják. A moai készítése valószínűleg rendkívül sokba került. A szobor kifaragása évekig tartó munkát igényelt, és ezután a kész moait helyére is kellett szállítani (gyakran a sziget másik végére).
Nem ismert, pontosan hogyan szállították a kőszobrokat, de az szinte biztos, hogy faszánokat vagy görgőket használtak hozzá. Vélhetően az égetéses földművelés és a szobrok szállításához szükséges faanyag mértéktelen felhasználása vezetett a sziget pálmaerdejeinek teljes kiirtásához. A sziget behatárolt mérete a növekvő populációt is csak korlátozott mértékben tudta mezőgazdaságilag ellátni. Az ezen tényezőkkel járó krízis valószínűleg a sziget addigi vallási és társadalmi rendszer bukását vagy megingását is jelentette, amely törzsi harcokhoz is vezetett végül. Ez azt is megmagyarázná, miért maradt olyan hirtelen abba a kövek kibányászása i.sz. 1000-1400 között és miért rongáltak meg az őslakosok sok már felállított szobrot.

A sziget „őreinek” elhelyezkedése