Atlantisz

Van aki hisz benne, van aki egyszerű mesének tartja, de bennem akaratlanul is felmerült a letűnt civilizáció legendája, amint Los Millares és a Tartessosi kultúráról olvastam. Mind két csoportról keveset tudni, inkább csak az a "biztos", hogy fejlettebbek voltak az akkori embernél és jóval komolyabb épletek és tárgyak maradtak fenn utánuk, mint azt a koruk indokolta volna....Los Millaresnél ráadásul felmerült, hogy a nép hajóval érkezett....

HONNAN ISMERJÜK?

Az első írásos említéseket Platónnál (i.e. 427 - 347) olvashatjuk, aki szerint "Atlantisz egy óriási sziget volt, nagyobb, mint Kis-Ázsia és Líbia együttvéve. Héraklész oszlopain (Gibraltári-szoros) túl feküdt, egy kisebb szigetekbol álló szigetvilág szomszédságában. Körülbelül 9000 évvel Szolón (i.e. kb. 640-559) elött Atlantisz hatalmas királyság volt, fejlett civilizációval és ideális politikai berendezkedéssel. Amikor mohó és agresszív birodalommá vált, az istenek parancsára elöntötte a tenger."
 

Platón meséje Kritiásztól származik, aki tíz éves korában kilencven éves nagyapjától hallotta, akinek szintén a nagyapja mesélte. Az ükapa Szolón elbeszéléseiből ismerte a történetet, maga Szolón pedig Egyiptomban Szaisz papjaitól hallotta. 

Ha eltekintünk Platón kiegészítéseitől - pl. Atlantisz politikai berendezkedése, amit perzsa mintára képzelt el - a következő kép tárul elénk: létezett valaha egy hatalmas, fejlett civilizációval rendelkező sziget, amely - eltekintve néhány betájolatlan zátonytól az Atlanti-óceán mélyén - nyomtalanul eltűnt. Valóban megtörtént mindez? Platón előtt egyetlen történetíró sem említi Atlantiszt, még a görög Hérodotosz (i.e. kb. 484-420) sem, aki pedig beszélt Szaisz papjaival. Ha a sziget a valóságban is létezett volna, a papok biztosan elmondták volna a történteket Hérodotosznak. 

Más feltételezés szerint Platón a történetet a szigetről Szolóntól ismerte, aki i. e. 560-ban tett egyiptomi utazásakor Szaisz város papjaitól hallott a feljegyzések szerint előtte 9000 évvel történt hanyatlásról. A forrás szerint 6000 sztadion távolságban feküdt Egyiptomtól ez a hatalmas sziget, és hirtelen pusztult el: „…egy súlyos nap és éjjel […] a tengerbe merülve eltűnt.” A legenda szerint a mohóvá és agresszívvá vált birodalmat az istenek (egész pontosan Zeusz) parancsára öntötte el a tenger, Platón műve azonban ezen a ponton megszakad.

Platón Atlantiszt Poszeidón birodalmaként írja le, aki a halandó Klétó-val szerelembe esett (egy kettejük tiszteletére emelt atlantiszi templomot is megemlít), elsőszülött fiuk, Atlasz pedig megörökölte a birodalmat, és ez az öröklődés sokáig így folytatódott. Ír egy orichalcum nevű legendás fémről, a „tűz fényé”-nek nevezte, melyet már Platón idejében is csak hírből ismertek, pedig Atlantisz idejében azarany mellett a legértékesebb anyagnak számított. Pontosan nem tudjuk, mi lehetett ez, mai értelemben a sárgarézre használják a szót, ám a görög kifejezés etimológiájából kiindulva helytállóbb a hegyi rézvagy hegyi fém kifejezés, egyesek szerint az arany, a cink, a réz és a bronz valamiféle ötvözetéről lehet szó. Tehát vagy olyan fémről van szó, amelyet ismerünk, de a görögök előttünk ismeretlen jelentésű szóval jelölték, vagy valamilyen ötvözetről, melynek pontos összetétele ismeretlen.

…más görögöknél

Atlantiszt Platónon kívül néhány más görög forrás is említi (Proklosz említi például a Timaioszhoz írt kommentárjaiban a Kr. e. 4. századi Marcellus Aithiopiaka c. elveszett művét, melyben az három olyan nyugati szigetről ír, melyeken még élnek az egykori atlantisziak leszármazottai). Mindamellett, hogy többen is írtak róla, nem szabad megfeledkeznünk a nagy történetíró, Hérodotosz hallgatásáról, aki pedig még a Szaisz papoknál is érdeklődött Atlantisz felől.

Egyiptom

Nemcsak a görögöknél, hanem más kultúrák legendavilágában is megtalálhatjuk a tenger által elárasztott gazdag, boldog szigetről szóló történetet, így az egyiptomi Középbirodalomban fennmaradt egy papirusz (A hajótörött legendája), amely elmeséli egy utazó történetét, aki a fáraó bányái felé tartott egy hajón, amikor hatalmas hullámok összetörték a hajót, egyedül ő maradt életben. Egy gerendába kapaszkodva partra sodródott egy szigeten. Itt egy kígyó lakott, aki a barlangjába vitte a hajótöröttet, de nem bántotta. Azt mesélte a hajótöröttnek, hogy régen a szigeten gazdagság és boldogság uralkodott és 75 elégedett sárkány lakott rajta, akik közül már csak ő maradt életben. Távollétében egyszer egy csillag zuhant a szigetre és szénné égetett mindent. Megjósolta még azt is, hogy egy egyiptomi hajó megmenti a hajótöröttet, de azt is hozzátette, hogy: „soha többé nem láthatod majd e szigetet, mert a hullámok maguk alá temetik”.

Az egyiptomi elbeszélés azonban világosan kijelenti azt is, hogy a szigettel Egyiptomnak rendszeres kapcsolatai (kereskedelmi és politikai) vannak, hajók járnak oda-vissza.

India

Az indiai mondavilágban a Mahábhárata című eposz őrzi egy sziget történetét. A történet tehát akár lehet különböző népek alaplegendája, de ebből nem következtethetünk arra, hogy Atlantisz nem létezett. A legendák és mítoszok alapjai gyakran bizonyított tények. Gondoljunk csak a görög Théra szigetére. Az írásos emlékek alapján annyit mindenképpen megállapíthatunk, hogy Atlantisz létezése nem tény, de nem is alaptalan mese.

ELMÉLETEK:

SZANTORIN

Ugorjunk egyet az időben, mégpedig 1967-be. Akkoriban egy görög régész, név szerint Sz. Marinatosz professzor ásni kezdett az Égei-tenger egy apró vulkáni szigetén, Szantorinon. Egy régi nagyváros központjára bukkant, ahol két-három emeletes házak is elofordultak, a szobákat pedig a mindennapi életről szóló freskók díszítették. Ezen kívül talált bútor-, és cserépedény-maradványokat, valamint munkát végző vagy táplálékul szolgáló állatok csontjait. Ám egyetlen emberi maradvány vagy ékszer sem került elő.
Az archeológusok megállapították, hogy Thíra, melyet valamikor Szantorinnak hívtak, a minoszi civilizáció kereskedelmi központja volt.
Eredetileg úgy gondolták, hogy Kréta gyarmata volt e szigetecske, de ez az elképzelés megdőlt. Valószínűleg a kis sziget független hatalomként nagy befolyásra tett szert az Égei-tengeren i.e. 2500-ban, a korai minoszi kor idején. A virágzó kereskedelem fellendítette Thírát, s ezt a gazdagságot jól tükrözik a házakban talált freskók.
A természet bosszúja
Ezt a szigetet is elérte azonban a végzet! A föld remegni kezdett a szigetlakók lába alatt, s azok sebtében elhagyták otthonukat, csak legfőbb értékeiket (ékszerek, stb.) vitték magukkal. Úgy tűnik, arra számítottak, hogy hamarosan visszatérhetnek, mivel olívaolajjal és - bogyókkal teli hatalmas korsókat tettek az ajtófélfák alá - ez volt ugyanis a házak legbiztonságosabb része. Ám mielőtt visszatérhettek volna, a földrengés a város jó részét lerombolta. A szigetet is el kellett hagyniuk a hajóikon, mikor a thírai vulkán kitört, és finom habkőréteggel fedte be az egész települést.
A kitörés robaja háromezer kilométeres körzetben hallható volt. A thírai vulkán harminc méter vastag hamu- és koréteget okádott a szigetre, és a fővárost teljes egészében maga alá temette. Ez a kitörés ugyan i.e. 1520 körül történt, még ma is négy méter vastag hamuréteg fedi a szigetet. A kitörést követően kb. 40 évvel a vulkán beomlott, és a helyére bezúdult a tenger. Így alakult ki Thíra késhegy alakú íve. Az ekkor keletkezett nagy szökőár olyan pusztítást végzett, mely szinte egyik napról a másikra elpusztította a krétai civilizációt. 

A Kréta-elmélet                                                                                      

A Kréta elmélet

Szolón idejére a földközi-tengeri tengerjárók ismerték a Vörös-tengeren túli távoli partokat keleten és Héraklész oszlopait nyugaton. Mégsem feltétlenül szükséges ilyen messze keresni Atlantiszt. Az egyiptomiak számára, akik a bronzkori világ összeomlása miatt évszázadokig elszigeteltségben éltek, az i. e. 6. században Kréta szigete titokzatos föld volt, amely valaha csodálatos civilizációnak adott otthont. A kataklizmát követően minden kapcsolat megszakadhatott, amelyet a sötétség korának élhettek meg.

Ma sokan, akik elfogadják Platón történetét, a minószi Kréta civilizációjában vélik fölfedezni Atlantiszt, és pusztulásának időpontját a Théra i. e. második évezred közepén történt kitörésére teszik.

LEMÚRIA                                                                                                                  

Lemúria

Számos „parairodalmi” írás állít olyan lehetőségeket Atlantisz helyére vonatkozóan, amik természettudományos nézőpontból erősen megkérdőjelezhetők. Az egyik ilyen állítás, hogy egy Lemúria nevű elsüllyedt kontinens létezett az észak-atlanti hátság és a Kanári-szigetek környezetében vagy Madagaszkár és az Indopacifikus régió között.

Tudjuk, hogy   paleomágnesességen alapuló földtörténeti kontinensrekonstrukciók szerint a kontinentális földkéreg megsemmisülése ritka esemény. A kontinensvándorlási „geoszinklinális elmélet” ugyan állította, hogy a kontinentális kérgek megsüllyedésre volnának képesek, ezt azonban a Wegener-féle kontinensvándorlási elmélet kifejlesztésekor elvetették, mint elméleti lehetőséget. Ennek ellenére a kontinentális kérgek a tektonika szerint is változtathatják vertikális elhelyezkedésüket, ugyanakkor nem semmisülnek meg. Az Atlanti-hátság – ahova sokan Atlantiszt elhelyezik képzeletben –, valójában egy olyan zóna, ahol az új kéreganyag a felszínre emelkedik és óceáni kéreg keletkezik.

Esetenként egy-egy ilyen tenger alatti vulkán eléri a tenger szintjét vagy meg is haladja azt, de jelentősebb vízszintes kiterjedéseket nem érnek el általában (kivétel: Izland, ahol egy „forró pont” feletti mélyebb eredetű feláramlás épít pajzsvulkánokat). Nincs hiányzó kéregdarab sem, ami elveszett volna, mivel a Pangea jól rekonstruálható az érintett zónában 200 millió évre visszamenőleg. Másrészt nincsen ezen a területen más, csak óceáni kéreg. Nem valószínű, hogy egy fejlett technikai civilizáció létrejöhetett volna néhány kis, geológiailag fiatal és nagyon aktív szigeten.

A másik teória szerint az Indiai óceánban lett volna egy nagyobb földdarab. A „Lemúria” elnevezést az indopacifikus régióban élő félmajmokról kapta, mivel azt feltételezték, hogy ezek a „megsemmisült” földrészen keltek volna át. A valóság az, hogy ezek az állatok az egykor sokkal nagyobb kiterjedésű trópusi éghajlati övnek a maradványterületein, már a harmadkor közepén egymástó elszakadt maradványfajok, amik azóta is önállóan fejlődtek a területen. Másrészt, ha Indiától délre lett volna ilyen hipotetikus kontinens, akkor nehezen lenne érthető, hogy India miért illeszkedik jól az Antarktiszhoz és a déli-Pangea más részeihez, ahonnan levált és ahonnan nem hiányzik kontinentális kéregdarab.

modellterv

Rudolf Steiner Atlantiszról

Rudolf Steiner számos előadásában és több könyvében ismerteti Atlantisz hét országának történetét, és a sziget tűzkatasztrófában történt elsüllyedését.

Ő i. e. 9564-re teszi ennek dátumát, ami megközelítőleg egybeesik számos más forrással, így az ószövetségi özönvíz, az indiai mitológia, az azték, a maya kalendáriumok hasonló, ám más kultúrkörben elterjedt hagyományaival. Szerinte az akkor már rendkívül fejlett társadalom tudós emberei (a mitológiák mágusai, varázslói) nem bántak megfelelően erőforrásaikkal, és egy hatalmas robbanás következtében a sziget virágzó társadalma megsemmisült. Nem pusztult el mindenki, és az atlantisziak hét nemzete (köztük az ős-turániak) szerteszóródott a világban. Belőlük született a ma ismert civilizáció.

Atlantisz újjáéledése - Bimini vízalatti "kõfala"...

Az amerikai médium és gyógyító, Edgar Cayce (1877-1945) megjósolta, hogy Atlantisz feltámad, és újból virágzásnak indul. 1940 júniusában így jövendölt, "Atlantisz részei közül Poszeidia lesz az elsõ a felemelkedésben. Nem kell rá sokáig várnunk, 1968-69-ben fog bekövetkezni!" A helyet is pontosan meghatásozta, a Bahamákat ! Igazán csodálatos egybeesés, hogy 1968-ban repülõgépek pilótái a Bahamáknál, Észak-Bimininél arra lettek figyelmesek, hogy a partok mentén épületek emelkednek ki a vízbõl… A búvárexpedíciók kiderítették, hogy a mederben kõépítmények húzódnak, amelyek hatalmas utakat, falakat, piramisokat, köröket formáznak. Amennyire a beszámolók alapján lehetséges volt, archeológusok feltételezik, hogy a "Bimini utak" emberi alkotások. Így magától kínálkozik a feltételezés, hogy Atlantiszt itt kell keresni. Sokáig a Bahamák másik oldalán lévõ Sargasso-tengert gondolták az Atlantiszt rejtõ tengerrésznek. De a víz alatti "utakat és falakat" évszázadokon keresztül bizonyítékként hozták fel az Európa atlanti vidékén "elsüllyedt város" létezésére. De ily módon minden, ami a tengerben emberkéz alkotta építményre emlékeztet, elõbb vagy utóbb kapcsolatba kerül az "elsüllyedt város" elméletével. Platón Atlantiszról szóló meséje adta az elsõ lökést, de a keresés az óta folyik és folytatódik.