A templomosok hagyatéka

A templomos lovagok közül kevesen, de azért túlélték azt az ominózus péntek 13-át, és néhányuknak sikerült így elmenekülniük, vagy éppenséggel örök száműzetésbe vonulniuk. Skóciába (Temple ~Rosslyn kápolna) és Portugáliába is hajók indulnak érdekes rakományokkal. A korabeli feljegyzések szerint egy dél-franciaországi kikötőből 3 hajónak is sikerül kijutnia még a blokád előtt, fedélzetükön óriási fa ládákkal, melyekre berakodásukkor úgy vigyáztak, mintha hímes tojásokat pakolnának. Tartalmukra soha nem derült fény. 
Egy 2009-ben talált vatikáni tekercs továbbá azt állítja, hogy két templomos lovagnak, bizonyos Hugues de Chalons és Gérard de Villers, a franciaországi rendfőnöknek sikerült elhagynia Párizst egy kisebb menet élén (cirka 3 szekérből és 40 megrakott málhásból álló karaván élén). Egyes források szerint a pár nappal később hajóra tett "rakományt" mentették ki a francia fővárosból. 



Portugáliában a rend újraszerveződött, Krisztus Lovagrendje név alatt futottak tovább (Dénes király ugyanis nyíltan szembe szállt a pápai bullával, mely a lovagrend betiltását szorgalmaztatta, e helyett átnevezte őket és engedélyezte további ténykedésüket), de Skóciában is sikerült a túlélőknek beolvadniuk.
Egyes feltételezések szerint a templomosok hivatalos jogutódjai nem mások, mint a szabadkőművesek, melyre a "hírhedté" vált skóciai Rosslyn kápolna is bizonyítékként szolgál az összeesküvés elméleteket kedvelőknek. 


Egy bizonyos, hogy vagyonuk nagy része a Johanniták kezébe került, akik ma Máltai Lovagrend név alatt futnak. Ha kicsit utána olvasunk a rendnek, kiderül, hogy több közös pontot találhatunk a templomosokkal. A johanniták vagy más néven ispotályosok rendje szintén Jeruzsálemben jött létre, ugyan egy már működő egyházi intézményből váltak ki, fő feladatuk akárcsak a templomosoké, a zarándokok és karavánok védelme volt. 1113 februárjában nyerték el a függetlenséget, és 1120-tól vállaltak nyíltan katonai szerepet is. Hasonló jogot kaptak egy pápai bulla keretében, mint a templomosok, maguk választhatták elöljáróikat, csak a pápának tartoztak ez ügyben elszámolással. 
Jeruzsálem eleste után szintén Akkóba költöznek, majd Ciprusra, és onnan Rodoszra. A görög szigetet Szulejmán török szultán nyomására kellett elhagyniuk. A lovagrendnek V. Kelemen pápa Málta szigetét ajánlotta fel székhelyül. 
A majd 200 évnyi függetlenség után a napóleoni háborúk hatására a sziget brit kézre jutott és mivel a rendszabályzat tiltotta, hogy más keresztény állam ellen harcoljanak, elhagyták Máltát és Triesztbe "költöztették" magukat. A lovagrend ugyan soha nem tért vissza Máltára, Triesztből először Cataniába, majd Messinába vonultak, de végül Rómában találtak végső otthonukra. 
A rend ma: (Figyelem!!!)
A Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend független nemzetközi jogalany, Római "bejelentett címén területenkívüliséget élvez, független államnak tekinti magát, a világ 92 országával tart fenn diplomáciai kapcsolatot. saját útlevelet bocsát ki. Hivatalos küldöttségekkel képviselteti magát az UNESCO-nál, az ENSZ Genfben székelő szervezeteinél és az Európa Tanácsnál. 
Magyarországon a lovagrend diplomáciai képviselettel és helyi szervezettel is rendelkezik, illetve a rendhez tartozik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat.

Máltai lovagrend

Templomos lovagrend

   

.

Visszatérés: 

1990. november 18-án Siena megyéspüspöke hagyta jóvá a Templomos Lovagrend Krisztus Szegény Lovagjai Rendjének Szabályzata elnevezésű regulájukat, amely az ősi Rend szabályzatából ered, ám a jelen korhoz alkalmazkodik.

Ma a Lovagrend 10 nemzeti praecepturával és több priorátussal, valamint helyi javadalommal rendelkezik; tagjai köze fogadott cserkészcsapatokat valamint több ifjúsági szervezetet Olaszországban és külföldön is. 

A nagymesteri szék Poggibonsiban, a Castello della Magione-ban található, amely 1312-ig a templomosok, majd feloszlatásuk után a Johanniták tulajdonában volt, egészen addig, amíg della Magione gróf megvásárolta, és adományként az alakuló Templomos Lovagrend nagymesteri székhelyévé tette.

A Portóban székelő, folyamatosan fennálló, portugál nagymester vezetésével működő Jeruzsálemi Templomos Lovagrend (OMSTH) tekintettel arra, hogy XVI. Benedek korabeli okiratok alapján elismerte, hogy a templomosok pere koncepciós volt, szintén felvette a kapcsolatot a Vatikánnal, hivatalos elismertetés végett.

Magyarországon, 1998 augusztusában a templomosok engedélyt kértek II. János Pál pápától, hogy a Szent Koronát mint ereklyét használhassák jelképül. Az engedélyt a lelkiségi egyesületi munkára való tekintettel pápai áldással együtt megkapták. A lovagok, a nálunk is működő portugál testvér rendükkel együtt,  másik rendhez hasonlóan, bírja a katolikus egyház elismerését, a lovagok számos misén megjelennek.

Egy bizonyos, hogy a templomos lovagok titkát, hogy vajon mi okozhatta dinamikus fellendülésüket, mit találhattak Jeruzsálemben, Salamon templomának romjai között magát a Szent Grált, a frigyládát, titkos feljegyzéseket Jézus esetleges utódairól, Jézus végrendeletét, egyéb, Krisztushoz köthető ereklyéket, vagy esetleg Salamon kincsét....nos ezt a homály fedi, s a találgatások mellett a történetük gazdag táptalaj a mindenféle, mendemondák születéséhez.