Az andaman-szigeteki úszó elefántok

A mese kb. 150 évvel ezelőtt kezdődött, amikor az eredetileg indiai, később a Brit korona fennhatósága alá tartozó szigetekre, hajókon,  150-200 elefántot szállítottak a szárazföldről azzal a céllal, hogy Indiába, vmint az egyéb gyarmatokra fát szállítsanak, s a szigetek belsejében történő fakitermelésnek nélkülözhetetlen kellékei voltak az elefántok. 

Szükség volt hatalmas erejükre, hogy a gigászi fákat szinte játszi könnyedséggel húzzák a megfelelő helyre. Ehhez persze óriási fegyelem, és elképesztő inteligenciával párosult tudást kellett, hogy „hajcsárjaikkal” gördülékenyen együtt tudjanak működni.

Mára mindösszesen pár elefánt maradt, akiknek a sorsa egyre kétségbeejtőbb. A sziget értékes fáinak nagy részét már kiírtották, gyakorlatilag fakitermelési tilalom van. A növényzet nagy részét felváltotta a kultúr növények sokasága, mint pl. az egyre inkább elszaporodó banán.

Az egykor nélkülözhetetlen elefántokról jelenleg az állam gondoskodik (India), s alig néhány hajcsár foglalkozik velük. Több kísérleti programmal is próbálkoznak a hasznosításukat illetően, hiszen sajnos a szárazföldre vissza nem vihetik őket, ugyanis ott is egyre kevésbé dolgoznak velük, másrészt nincs pénz sem az elszállításukra, sem a fenntartásukra. Az egyik terv, az Andaman-szigettől északra fekvő másik szigetnek a hasznosítása oly módon, hogy rezervátum formájában visszavadítanák az elefántokat. A másik lehetséges foglalkoztatási lehetőség a multiplikátori lehetőségeket is magában rejtő turizmus. A szigetek jópár évtizedig nem voltak látogathatóak a külföldiek számára, ám ezt nemrég feloldották, így egyre több külföldi turista érkezik, hogy megcsodálják ezt a kis érintetlen paradicsomot. Így az egyedülálló úszó elefántokat remekül fel tudják használni egy kis vendég csalogatásként. Persze ahhoz, hogy továbbra is sikeresen tudjanak együtt működni a hatalmas, ám igen jámbor állatokkal, továbbra is azt a fajta kiképzést kapják, ugyanazt az iskolát kell kijárniuk, mint 100 évvel ezelőtti rokonaiknak, mely tudás elsajátítása néha izgalommal jár a számukra, de gondozóik (a hajcsárok) mindent megtesznek, hogy együttműködésük kölcsönös bizalmon alapuljon, és megfelelő jutalmat és elismerést hozzon mind a két fél részére....