Óperenciás tengeren is túl...

A magyar nyelv szerintem az egyik legszebb a világon...ugyan eddig méllyebben az angolon és a németen kívül másba csak érintőlegesen sikerült belekóstolnom, mégis azt gondolom, hogy pl. az britek nyelvéhez képest melyet van szerencsén day by day használni...óriási előnyünk van, hogy mennyi mindent milyen árnyaltan és finom különbségekkel képesek vagyunk kifejezni....gondoljunk csak bele, hány szót tudnánk mondani a "szeretni" kifejezésre, és fokozataira....próbáld csak meg ezt angolul vagy németül megtenni....sokkal rövidebb lesz a lista....


Szóval érzelgős kis bevezetőm után lássunk némi érdekességet, egy olyan szófordulatról, melyet kismilliószor hallhattunk, hiszen minden népmese így indult....egyszer volt hol nem volt még az óperenciás tengeren is túl....de hol van az az Óperencia.....


....hát ez is a kalandozások korára tevődik...amikor ugyanis már kialakult az akkori 900-1000 körüli magyarság hazájának körvonala, ezt ugye határokkal volt célszerű megjelölni, hogy mások is jól tiszteletben tartsák...nos ennek nyugati határvonalát a mai Ausztriában található Enz nevű folyó képezte (ez még Árpádunk műve).
...abban ugye megegyezhetünk, hogy miután ez a folyó a Duna-Tisza közétől mintegy 500km-re helyezkedik el, és még manapság autóval sem kis távolság, nempláne anno lóháton....szóval ez már önmagában elképesztő messzeséget jelentett....az akkori "bajor" feljegyzésekben emlegették így ezt a területet, hogy ober enz (az az az Enzen túli rész)....innen ered a magyar operenc(ia)...


Ugye milyen szép a magyar nyelv?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A darts tábla számozása

A griffmadár