honfoglaláskori "ínyenc"falatok
Nézzünk néhány anomáliát mit is ettek a honfoglaló magyarok...
1. a nyereg alatt puhított hús esete...
Nos ez a mende monda egészen a középkorig forgott közkézen, de gyakorlatilag semmi valóságalapja nincsen...A legenda szerint ugye arra használták, hogy a nyereg által feltört ló hátát ezzel gyógyították megóvandó a fertőzéstől és az újabb feltöréstől....ez ebben a formában igen valószínűtlen (nempláne, hogy lovas ember lévén, komoly kérdőjeleket fogalmaz meg bennem)...másrészről próbáljon meg valaki egy ilyen húst aztán megenni...nem hinném, hogy túl guszta látvány lehetett egy idő után....
...de ami még ennél is furcsább, hogy a sztori egy Marcellianus nevű római írótól indult ki, aki ezt a szokást a hunokhoz kötötte eredetileg, ám saját bevallása szerint soha életében egyetlen hunnal sem találkozott....
2. a húspor esete....
Nos itt ugye azt tudtuk, hogy a húst megfőzték, megszárították, majd a napon megaszalták, porrá zúzták...ezt vitték magukkal a kalandozások során, csak forró vizet kellett ráönteni és kész is volt a húsleves...kvázi ez volt az első instant levespor...
...ami a valóság ebből, hogy ezt először egy XIV. századi firenzei feljegyzésben olvashattuk először, ami egyáltalán nem feltételezi, hogy az ezredforduló környékén ilyesmivel éltek volna elődeink, ezt két nyomós indok is alátámasztja: a.) a honfoglaló magyarok inkább kásás ételeket ettek, nem pedig leveseket b.) a leves mint olyan a magyar étkezési szokásokban csak a XV.-XVI. században terjedt el, előtte nem igazán ismerték...
3. az első "túrórudi"
azt már láttuk mit nem tettek, ettek a kalandozó magyarok, de egy mókás és vicces sztori azért maradt a végére is...az akkori kor embere is szerette a nasit¨, pláne ha ez még kondicionáló is volt egyben....apró sózott túrógombócokat eszegettek ugyanis...ha esetleg ez még csokiba is lett volna mártva, úgy hívták volna, hogy túrórudi....(nos az utolsó gondolat persze csak az írói szabadságom szüleménye, de az eleje a túrógombóckákról abszolut stimmelt...)
1. a nyereg alatt puhított hús esete...
Nos ez a mende monda egészen a középkorig forgott közkézen, de gyakorlatilag semmi valóságalapja nincsen...A legenda szerint ugye arra használták, hogy a nyereg által feltört ló hátát ezzel gyógyították megóvandó a fertőzéstől és az újabb feltöréstől....ez ebben a formában igen valószínűtlen (nempláne, hogy lovas ember lévén, komoly kérdőjeleket fogalmaz meg bennem)...másrészről próbáljon meg valaki egy ilyen húst aztán megenni...nem hinném, hogy túl guszta látvány lehetett egy idő után....
...de ami még ennél is furcsább, hogy a sztori egy Marcellianus nevű római írótól indult ki, aki ezt a szokást a hunokhoz kötötte eredetileg, ám saját bevallása szerint soha életében egyetlen hunnal sem találkozott....
2. a húspor esete....
Nos itt ugye azt tudtuk, hogy a húst megfőzték, megszárították, majd a napon megaszalták, porrá zúzták...ezt vitték magukkal a kalandozások során, csak forró vizet kellett ráönteni és kész is volt a húsleves...kvázi ez volt az első instant levespor...
...ami a valóság ebből, hogy ezt először egy XIV. századi firenzei feljegyzésben olvashattuk először, ami egyáltalán nem feltételezi, hogy az ezredforduló környékén ilyesmivel éltek volna elődeink, ezt két nyomós indok is alátámasztja: a.) a honfoglaló magyarok inkább kásás ételeket ettek, nem pedig leveseket b.) a leves mint olyan a magyar étkezési szokásokban csak a XV.-XVI. században terjedt el, előtte nem igazán ismerték...
3. az első "túrórudi"
azt már láttuk mit nem tettek, ettek a kalandozó magyarok, de egy mókás és vicces sztori azért maradt a végére is...az akkori kor embere is szerette a nasit¨, pláne ha ez még kondicionáló is volt egyben....apró sózott túrógombócokat eszegettek ugyanis...ha esetleg ez még csokiba is lett volna mártva, úgy hívták volna, hogy túrórudi....(nos az utolsó gondolat persze csak az írói szabadságom szüleménye, de az eleje a túrógombóckákról abszolut stimmelt...)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése