Pulitzer-díj

Jó néhányszor hallhattuk, hogy létezik,azt id tudtuk, hogy újságírók kapják, és azt, is, hogy az indíttatója magyar származású volt....de tudunk e valamit magáról Pulitzer Józsefről, és arról, hogy ki is volt valójában:

Egy makói magyar zsidó terménykereskedő, Pulitzer (vagy Politzer) Fülöp és egy vallásos osztrák római katolikus anya fia volt. Öccsét, Albertet – aki Józsefet Amerikába is követte – papnak nevelték, de nem jutott a felszentelésig. (Más forrás szerint azonban anyja, Berger Elize is magyar zsidó származású volt. A család nyolc gyermekéből csak négyen élték túl a gyermekkort. A középiskolát József már Pesten végezte, ahová apja költözött (egy forrás, a magyar Literatura cikke   szerint Bécsben). A család az apa korai halála (1858) után elszegényedett.

József katonai pályára szeretett volna kerülni, de gyenge egészsége és látása miatt visszautasították. Az osztrák hadsereggel, a francia idegenlégióval, illetve az indiai brit hadsereggel is hiába próbálkozott. (A Literatura-cikk szerint az egész kaland azzal indult, hogy pofon ütötte számtantanárát és aztán Párizsba szökött. Az biztos, hogy indulatos természetéről később is tanúságot szolgáltatott.)....

Végül Hamburgban az amerikai hadsereg felvette. 1864 nyarán, 17 évesen, anyja akarata ellenére kivándorolt, és az északiak oldalán részt vett az amerikai polgárháborúban (hasonlóan az 1848-49-es magyar forradalom utáni magyar kivándorlógeneráció sok tagjához).

A háború után a Missouri állambeli St. Louis-ban telepedett le, ahol 1868-ban a német nyelvű Westliche Post című napilapnál állt munkába (miután állítólag előbb csikós, hajófűtő és az 1866-os kolerajárvány idején temetőgondnok is volt). Az újságírói karrierrel szinte egyszerre indult politikai pályája: belépett a Republikánus Pártba és 22 éves korában, 1869-ben Missouri Állam közgyűlésébe választották.

Pulitzer ambícióit nem elégítette ki sokirányú érdeklődése, 1872-ben újabb ismeretlen terepre lépett és üzletember lett. Megvette a Westliche Postot háromezer dollárért. Ezt követte a St. Louis Dispatch megvásárlása 2700 dollárért 1878-ban. Pulitzer összeolvasztotta a két lapot és a St. Louis Post-Dispatch máig St. Louis napilapja.

A Sárga Kölyök, a "sárga újságírás" névadója

Ennél az újságnál fejlesztette ki Pulitzer azt a szerepet, amely hozzájárult későbbi sikereihez: a kisemberek bajnoka lett és nem idegenkedett a keményen populista megközelítésektől sem.

1883-ra, amikor még mindig csak 36 éves, Pulitzer már gazdag ember, aki a kezdetekhez képest már több nagyságrenddel nagyobb üzleti akciókra képes. Ebben az évben vásárolta meg 346 000 dollárét Jay Gouldtól a New York World című újságot, amely addig évi 40 000 dollár veszteséget produkált, Pulitzer keze alatt azonban az amerikai sajtó történetének egyik legjelentősebb lapjává vált. "Egyszemélyes forradalmat" hajtott végre, ahogy az újság szerkesztője, James Wyman Barrett fogalmazott később.

A World példányszáma egy évtized alatt 15 000-ről 600 000-re szökött fel és az ország legnagyobb újságja lett.

Pulitzer egészsége, amely eleve nem volt erős, a rengeteg munka következtében már a World megvásárlása idejére jelentősen megromlott.

1890-ben vissza is kellett vonulnia az újság aktív szerkesztéséből, miután a Charles Anderson Dana, a The Sun tulajdonosa által indított személyes támadások hozzájárultak egészsége további romlásához.

Ténylegesen megvakult, depresszió gyötörte és rendkívül érzékennyé vált az erős hangokra, ezért többször kellett külföldre mennie kezelést keresve. Az orvosok nem találtak gyógymódot és élete következő két évtizedének jó részét hangszigetelt helyiségekben töltötte. (Ha szállodába kényszerült, állítólag emberei előre tanulmányozták a környező utcák zajviszonyait és lefoglalták a lakosztálya feletti, alatti és melletti szobákat is.) Bár többnyire yachtján, a Libertyn lakott (ahol a halál is érte), vagy New York-i lakosztályában, aktív kapcsolatot tartott a lappal és az üzlettel, megőrizve az irányítást. "Arannyal fizetett, de zsarnoki erővel tartott fogva mindenkit," – írta róla Pásztor Árpád a Literaturában 1926-ban.

Jachtján halt meg, amely akkor éppen a dél-karolinai Charleston kikötőjében horgonyzott. New Yorkban, Bronxban temették el, a Woodlawn temetőben, ahol többek közt Herman Melville, Nellie Bly és Miles Davis is nyugszik.

Érdeksségek:

• Sakktudása, illetve a révén szerzett barátok az anekdoták szerint többször is jelentős alakítói lettek az életének: az amerikai hadseregben a sakkbarát Ramsay kapitány mentette meg a haditörvényszéktől, miután megütött egy tiszthelyettest és a Westliche Post szerkesztője, Carl Schurcz is sakkozás közben kedvelte meg, majd adott neki (kezdetben titkári) állást.
• Pulitzer a New York-i French Hotel helyén, a Frankfort Street és a Park Row találkozásánál építtette fel lapjainak fényűző székházát, ahonnan leszerelt katonaként elzavarták (egyes források szerint, mert ott lakott és nem tudott fizetni, más források szerint egyszerűen csak a bejárat előtt ácsorgott munkát keresve.

A Pulitzer-díj, az amerikai újságírók legnagyobb presztízzsel járó díjának posztumusz alapítója, ugyanakkor arról is híres, hogy William Randolph Hearst sajtómágnással való versengése vezetett a "sárga újságírás", a klasszikusan szenzációhajhász zsurnalisztika modelljének kialakulásához.

Ez a fajta újságírás ugyanakkor továbbfejlődve az amerikai demokrácia és média fejlődése számára ösztönzőnek bizonyult: jelentős korrupciós ügyek, politikai botrányok és gazdasági visszaélések tényeit tárta fel az amerikaiak tömegei előtt és ez új törvények elfogadásához vezetett.

Az általa alapított Pulitzer-díj nem összetévesztendő a fia - Ralph Pulitzer - létrehozta, a repüléstörténelem korai szakaszához szorosan köthető repülőversenyeken elnyerhető Pulitzer-díjjal, illetve a Fábry Pál New Orleansban élő magyar üzletember által 1988-ban alapított Joseph Pulitzer-emlékdíjjal, amit magyarországi újságíróknak adnak.