Dél-Amerikai megalitok: Brazília és Peru
BRAZÍLIA
2006 májusában több hírcsatorna is tudtul adta, hogy Brazíliában, Amapa államban az Amazonas-medence egyik fennsíkján egy 127 kőtömbből álló építményt találtak. Mariana Petry Cabral, az Amapa Institute of Scientific and Technological Research archeológusa szerint a kövek elrendezése alapján templomként, és obszervatóriumként is használhatták a hatalmas objektumot, melyet rögtön el is neveztek „Trópusi Stonehenge”-nek. A régészeknek már sikerült megállapítani, hogy melyik kő jelölte a téli napfordulót, ennek alapján valószínűsíthető, hogy naptár készítéséhez is használták az építményt.
Egyelőre a régészek számára is rejtély, hogy kik állíthatták a hatalmas kőtömböket nagyjából kétezer éve ezen a fennsíkon, de az valószínűnek látszik, hogy a megalitikus emlékműben vallási és áldozathozatali szertartások is zajlottak, és közelben egy temetőt is felfedeztek a kutatók.
Az eddig hitt elméletek szerint, amikor a 15. században a spanyol és a portugál hódítók megérkeztek, a térségben még nem voltak nagyobb civilizációk – kivéve a jóval nyugatabbra élő inkákat. Most azonban az erdőkivágások, a légifotók és a műholdas képalkotás egy egész más történetet mutatnak be.
A most felfedezett minták közül egyesek négyszögletesek, van, amelyik háromszög alakú, némelyik koncentrikus körökből áll, vagy komplex geometriai formákból, amiket utak kötnek össze. A minták általában 11-12 méter széles és 1-2 méter mély árkokból állnak, átmérőjük 90 és 300 méter közti és akár 700 vagy 2000 évesek is lehetnek.
Az új felfedezés egyesek szerint egy hatalmas falurendszer terjeszkedésének a bizonyítékai lehetnek. Ezeket a környéken „kertvárosnak” nevezik, bár a most találtak szerkezete eltér a megszokott formáktól. „Szerintem Xingu kertvárosai és a geoglifák nem feltétlenül kapcsolhatók össze” – állítja Martti Pärssinen, a Finn Kulturális Akadémia munkatársa. „Mindazonáltal mindkét felfedezés bizonyítja, hogy a (felföldi) Nyugat-Amazónia területeit már jóval az európai portyázások előtt benépesítették”.
Az ásatások során egyes helyeken kerámiákat és pattintott köveket találtak. Ebből arra lehet következtetni, hogy néhány helyet csak bizonyos alkalmakkor használtak vagy ünnepek helyszínei voltak. A struktúrák kiépítésénél igen szokatlan, hogy a földet az árkok körül, szimmetrikusan helyezték el. Ha csak a védekezésről gondoskodnak, akkor elég, ha falat emelnek vagy árkot ásnak, nem kell ennyire kereknek lennie – vélik a kutatók. Több szerkezet észak felé néz, ezért talán valamilyen asztrológiai jelentőséggel bírhattak.
Egy korábban ismeretlen civilizáció nyomait fedezték fel a kutatók Brazília és Bolívia határán, egy erdőirtás során. A szakemberek eddig mintegy 260 óriási sugárutat, és több nagyobb, árkokkal elkerített területet azonosítottak.
Az eddig hitt elméletek szerint, amikor a 15. században a spanyol és a portugál hódítók megérkeztek, a térségben még nem voltak nagyobb civilizációk – kivéve a jóval nyugatabbra élő inkákat. Most azonban az erdőkivágások, a légifotók és a műholdas képalkotás egy egész más történetet mutatnak be.
A most felfedezett minták közül egyesek négyszögletesek, van, amelyik háromszög alakú, némelyik koncentrikus körökből áll, vagy komplex geometriai formákból, amiket utak kötnek össze. A minták általában 11-12 méter széles és 1-2 méter mély árkokból állnak, átmérőjük 90 és 300 méter közti és akár 700 vagy 2000 évesek is lehetnek.
Az új felfedezés egyesek szerint egy hatalmas falurendszer terjeszkedésének a bizonyítékai lehetnek. Ezeket a környéken „kertvárosnak” nevezik, bár a most találtak szerkezete eltér a megszokott formáktól. „Szerintem Xingu kertvárosai és a geoglifák nem feltétlenül kapcsolhatók össze” – állítja Martti Pärssinen, a Finn Kulturális Akadémia munkatársa. „Mindazonáltal mindkét felfedezés bizonyítja, hogy a (felföldi) Nyugat-Amazónia területeit már jóval az európai portyázások előtt benépesítették”.
Az ásatások során egyes helyeken kerámiákat és pattintott köveket találtak. Ebből arra lehet következtetni, hogy néhány helyet csak bizonyos alkalmakkor használtak vagy ünnepek helyszínei voltak. A struktúrák kiépítésénél igen szokatlan, hogy a földet az árkok körül, szimmetrikusan helyezték el. Ha csak a védekezésről gondoskodnak, akkor elég, ha falat emelnek vagy árkot ásnak, nem kell ennyire kereknek lennie – vélik a kutatók. Több szerkezet észak felé néz, ezért talán valamilyen asztrológiai jelentőséggel bírhattak.
„Az ősi civilizációk általában víz mellé települtek, ám Amazonas térségével ilyen szempontból még nem foglalkoztak” – teszi hozzá Collin McEwan, a British Múzeum amerikai szektorának a vezetője. Arra persze nincs bizonyítékunk, hogy az amazóniaiak piramisokat építettek vagy, hogy saját írásuk lett volna, mint az ősi egyiptomiaknak vagy a mezopotámiaiaknak, de azt tudni lehet, hogy ezen a területen nem csak elszigetelt nomád népek éltek. Egyedülálló, nem vándorló, de mégis sikeres közösségek voltak.
Hiába található néhány inka terület csak 200 kilométerre a geoglifáktól, a feltárás során nem találtak inka eredetű tárgyakat a helyszínen, így azok nem igazán kapcsolhatók össze a perui népekkel sem. „Nincs kétségem afelől, hogy ezek a felfedezések is csak a felszínt súrolják” - állítja Alex Chepstow-Lusty, a limai Andok Tanulmányok Francia Intézetének munkatársa. „A Kolumbusz előtti amazóniai társadalmak történetére csak lassan derül fény, és csodálkozni fogunk, hogy mennyien éltek már itt, ezeken a területeken. Sajnos a gazdasági fejlesztések és az erdőtisztítások, amik felfedik ezeket a települési mintákat, egyúttal nem hagyják, hogy elég idők fektessünk a vizsgálatukra.”
Hiába található néhány inka terület csak 200 kilométerre a geoglifáktól, a feltárás során nem találtak inka eredetű tárgyakat a helyszínen, így azok nem igazán kapcsolhatók össze a perui népekkel sem. „Nincs kétségem afelől, hogy ezek a felfedezések is csak a felszínt súrolják” - állítja Alex Chepstow-Lusty, a limai Andok Tanulmányok Francia Intézetének munkatársa. „A Kolumbusz előtti amazóniai társadalmak történetére csak lassan derül fény, és csodálkozni fogunk, hogy mennyien éltek már itt, ezeken a területeken. Sajnos a gazdasági fejlesztések és az erdőtisztítások, amik felfedik ezeket a települési mintákat, egyúttal nem hagyják, hogy elég idők fektessünk a vizsgálatukra.”
PERU
2006 júniusában látott napvilágot a hír, hogy régészek Peruban egy több mint 4000 éves, hatalmas szobrokból álló naptárra bukkantak. A szobrokat Buena Vistában, Missouri-Columbia Egyetem régészei fedezték fel Robert Benfer, antropológus professzor vezetésével.
A kör alakban elrendezett szobrokat fűvel kevert sárból formázták meg, külsejüket agyaggal fedték be, aztán sárgára és vörösre festették őket. A kutatók egyértelműen azonosítani tudták a napfordulók megállapítására használt módszert, vagyis nagy valószínűséggel a vallási tartalom mellett naptárkészítésre is használták a szobor-együttest, amire a 4000 éve azon a területen élt elárasztásos földművelést használó népnek nagy szüksége lehetett.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése